2013. I-VI
 

A politika helye Halasy-Nagy József gondolkodásában
Deák Tamás

Életművén áttekintve ez az ítélet első pillantásra megalapozottnak tetszhet, hiszen könyveinek jó része bevallottan a laikus nagyközönség igényeinek kielégítésére készült, meglehetősen nagy ismertséget szerezve szerzőjük számára. Mindez azonban tudatos célkitűzés eredménye: „A magyar tudományos közműveltségnek éppen a filozófia terén még oly sok égető hiánya van, hogy szerintem a magyar filozófiai írók nem engedhetik meg maguknak azt a fényűzést, hogy magyar nyelvű könyveiket csupán a néhány beavatottnak írják, s a közérthetőség kedvéért néha még a szigorú szakszerűségnek és az abszolút tudományosságnak nagy irodalmakban szokásos igényeiről is le kell mondaniok. A mi feladatunk nemcsak a kutatás, hanem közönségünk nevelése is.”
Közismertségének köszönhetően Halasy-Nagy gyakran szerepelt a rádióban, megszámlálhatatlan helyen tartott ismeretterjesztő előadásokat, több napilapnak is írt kisebb-nagyobb rendszerességgel. A legtöbb cikke (csaknem száz) az Új Nemzedékben jelent meg 1931–32-ben, de emellett a Pesti Naplóban és a Budapesti Hírlapban is számos írást közölt a húszas évek közepétől a harmincas évek közepéig. E tárcák témájául gyakran választott aktuális bel- és külpolitikai eseményeket vagy az európai gazdaság, a társadalmi és a politikai rendszer, a kultúra válságjelenségeit. Írásaiban gyakran olvashatjuk Keyserling és Spengler nevét, ami azt jelzi, hogy Halasy-Nagy igen érzékenyen reagált a különféle válságfilozófiák megjelenésére. Ezt nemcsak újságcikkei bizonyítják, hanem az is, hogy bevezetést írt Keyserling Új világ születése című könyvének magyar kiadásához, akárcsak Spengler Gép és ember című művéhez.
Halasy-Nagy politika iránti érdeklődése komolyabb műveiben csak viszonylag későn, a harmincas években érhető tetten, s inkább elméleti szinten, az aktuális kurzusoktól lehetőség szerint távolságot tartva vizsgálódott. Ekkortól írott munkáiban egy önálló filozófiai rendszer körvonalai kezdenek kibontakozni, amelynek középpontjában az antropológia áll. A politika is ezért érdekli jobban, hiszen az ember — mint számos helyen állítja — közösségi lény, ezért a politika mint a közösség irányításának művészete kikerülhetetlenné válik Halasy-Nagy számára. Az emberi életszférák azonban nem vizsgálhatók magukban, így aki meg akarja érteni a politikai rendszereket, annak a mögöttük álló világnézetekkel is meg kell ismerkednie. Halasy-Nagy érdeklődése is a világnézeti kérdésektől fordult a politika felé, hiszen már a húszas évektől több írása foglalkozott a modern társadalom és az azt éltető világnézet kialakulásával.
Két eredőből vezette le a modernitást: a kálvini reformációból és a felvilágosodásból. Gondolatmenetének forrásait A modern gondolkodás című könyvéből rekonstruálhatjuk: a társadalom átalakulását Max Weber, a világnézetét Scheler, a polgári szellem kialakulását Sombart nyomán írja le, de Jung és Spranger művei alapján megkísérli megkülönböztetni egymástól a középkori és a modern társadalom uralkodó típusait is, az arisztokratát és a polgárt, a két fő lelkialkat, az extrovertált és az introvertált jellemző viselkedésformái szerint.
Írásain a húszas évektől a szellemtörténeti iskola hatása érződik: állandó szerzője a Thienemann Tivadar által alapított Minervának, s Diltheyről, a szellemtörténeti iskola megalapítójáról tanulmányt is ír. Nemcsak filozófiatörténeti, hanem elméleti igényű munkáit is a történeti szempontú megközelítés jellemzi, a vizsgált jelenségeket lehetőleg történeti fejlődésükön át igyekszik megközelíteni. E munkamódszerével nem áll egyedül a korszak filozófusai között, így nem véletlen, hogy számos művében használja fel külföldi és magyar kortársainak megállapításait. Politikai írásaiban leggyakrabban Kornis Gyula műveire hivatkozik, akitől alkalmanként egész gondolatmeneteket kölcsönöz, például Az államférfi — a politikai lélek vizsgálatából és a Történetfilozófiából. Ugyanakkor számos analógia állapítható meg Brandenstein Béla Ember a mindenségben című műve és Halasy-Nagy ama következtetései között, amelyeket a totális rendszereket éltető eszmékről írtak.
A politikai rendszerek kategorizálásához Ottlik László megállapításait veszi alapul Mai politikai rendszerek című munkájában, amely politikai nézeteinek legteljesebb összefoglalása. Ez a műve is ismeretterjesztő szándékkal készült, s egy, a kultuszminisztérium által történelemtanárok továbbképzésére szervezett tanfolyamon tartott előadás-sorozata szolgált alapjául. A könyv ugyanakkor számos analógiát mutat Ember és világ című művének némely gondolatmenetével, amelyben a saját maga által „kritikai perszonalizmus”-ként meghatározott filozófiai rendszerét körvonalazza.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969