2013. I-VI
 

Halasy-Nagy József filozófiai örökségéhez
Karikó Sándor

E rövid előzetes megjegyzés után talán nem meglepő az a szomorú tény, hogy mindmáig Halasy-Nagy Józsefnek, a jórészt a két világháború között tevékenykedő filozófusnak az életműve is mostoha sorsra ítéltetett. Mint megannyi jeles kortársa (Mester János, Somogyi József, Kibédi Varga Sándor, Tavaszy Sándor, Bartók György, Brandenstein Béla, s a sor folytatható), ő sem foglalja el méltó filozófiatörténeti helyét, nem beszélve arról a homályról, amely neve kapcsán a legszűkebb szakmán kívüli értelmiségi körökben tapasztalható. Kis túlzással élve az említett gondolkodók ismertebbek határainkon kívül, mint idehaza (ez, persze, összefügg azzal a dicséretes ténnyel is, hogy legtöbbje számottevő idegen nyelvű publikációt is alkotott).
Halasy-Nagy József több száz filozófiai, etikai, pedagógiai és pszichológiai tanulmányt, cikket és több mint húsz könyvet jelentetett meg, miközben a pécsi, majd a szegedi egyetemen nemzedékek sorát tanította filozófiára. Ezekben az intézetekben fontos oktatásvezetői funkciókat is betöltött több cikluson keresztül. Túlságosan gazdag ez a pálya és életmű ahhoz, hogy mindössze két oldal terjedelemmel intézhessük el bemutatását és értékelését, ahogyan Hanák Tibor teszi egyébiránt hasznos filozófiatörténeti könyvében, Az elfelejtett reneszánszban. Ugyancsak elfogadhatatlan számomra az a törekvés, amely kihagyja a magyar bölcseleti hagyomány tizenkét legjelentősebb alakjának bemutatásából Halasy-Nagyot. Pontosabban fogalmazva nem az a baj, hogy nem választjuk be őt a tizenkét legjelesebb magyar filozófus közé (a döntés mindenkinek szíve joga, bár az már egyáltalán nem mellékes, hogy milyen szemponton alapul a kiemelés), hanem az, hogy amikor a két világháború közti bölcseleti irodalmat tanulmányozzuk, Halasy-Nagy más gondolkodókhoz fűződő közvetlen vagy közvetett kapcsolatának és hatásának kérdése nem hagyható figyelmen kívül. Nyilvánvaló, az egyik filozófus hat a másikra, de az is könnyen előfordulhat, hogy kölcsönös hatás alakul ki. Ráadásul sommás és pontatlan megállapításokat is olvashatunk. A magyar filozófia a XX. században című nagyszabású és úttörő vállalkozású kötet szerzői például úgy vezetik be Halasy-Nagy Józsefet ismertetőjükben, hogy a pécsi egyetemi tanárnak „saját rendszere… nincs, nézetei nem kifejezetten eredetiek”. Mint utaltam rá, Halasy-Nagyot a szegedi egyetem is joggal vallhatja magáénak, a saját rendszer és az eredetiség hiánya pedig — megítélésem szerint — differenciálatlan és igaztalan felfogásra vall, amely lényegében Hanák Tibor két évtizedes megállapításának mechanikus átvétele. Úgy vélem, az ismeretek sajátos összegzése és rendszerezése nem állt távol Halasy-Nagytól, márpedig e törekvése, remélhetőleg sikerül érzékeltetni, hozhat eredeti gondolatot, s új összefüggés megragadásával járhat. Az alábbiakban Halasy-Nagy József életművének csak egyetlen, de annál fontosabb szeletét kívánom bemutatni és megvizsgálni: az európaiságról és a közösségiségről vallott nézetét. Mindkét téma felettébb aktuális manapság, s Halasy-Nagy meglepően korszerű állásponttal, máig érvényes mondanivalóval tudott előállni.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969