2013. I-VI
 

Egy téves adat terjedése
Szulovszky János

„Ma már nem lehet pontosan kideríteni, hogy ki és hogyan indította el az elégetés, a megsértődés »történetét«, annyi azonban bizonyos, hogy a második kiadás előszavában a kiadó, Zajti Ferenc tovább erősítette a legendát, amikor azt írta: »Az önérzetes Ipolyi összeszedette Mythologiája példányait, és elégette azokat«” — szögezte le Hoppál Mihály 1987-ben. Valóban, meglehetősen ritkán adódik alkalom az ilyen legendák genezisének feltárására — vagy prózaibban fogalmazva: csak elvétve, különös kutatói szerencsével leplezhető le egy szóbeszédszerű vélekedés forrása. Bár a közkeletűvé váló téves adat szerzőjéről a fátylat már aligha lebbenthetjük fel, nem érdektelen feltérképezni azokat a búvópatakszerű megjegyzéseket, amelyek elhintették, táplálták és tovább éltették a sértődöttségében művét elégető Ipolyi legendáját.
A legenda elemei a következők: 1. a Magyar Mythologiát súlyos kritika éri, 2. ez kiváltja Ipolyi sértődését, s ennek folyományaként 3. egyrészt visszavonja a forgalomból (megsemmisíti vagy, teátrálisabb szóhasználattal, elégeti) könyvét, 4. másrészt nem foglalkozik tovább folklórral. 5. Mivel a Magyar Mythologia köteteiből rendkívül kevés példány volt forgalomban, ezt ok-okozati összefüggésbe hozták a könyvet érő bírálattal. Vagyis e tény egyúttal a legenda „igazolásául” is szolgált.
Mielőtt a legendát terjesztő írásos forrásokat számba vennénk, röviden vázoljuk a Magyar Mythologia fogadtatását, s azt, hogy miképp viszonyult munkájához maga a szerző.
„Örömmel jelenthetjük olvasóinknak — írta az Új Magyar Muzeum 1851. augusztus 1-jei számában Toldy Ferenc —, hogy a Kisfaludy Társaság 1846-diki híres jutalomtétele nem csak számos hazafiakat buzdított versenypályára szállva a magyar ősvallást minden részeiben kifürkészni (bár a körülmények valahára úgy fordulnának, hogy a társaság a már vizsgált pályaművekről nyilatkozhatnék, s a legméltóbbat megjutalmazhatná!); hanem hogy Hetényi János híres bajnok a tudományos versenyek pályáján szinte készített egy magyar mythologiát; mely nem sokára tán világot látand: s hogy végre most Ipolyi Arnold név alatt rejtezni kívánó, nagy készületű hazánkfia szinte e tárgyra — ősi míveltségtörténetünk legnevezetesebb ágára — fordítván figyelmét, azt a kitűzött kérdésnél is tágabb körben dolgozta ki, s vele a magyar közönséget nem sokára ajándékozza meg. Kedves dolgot vélünk tenni olvasóinknak, midőn annak egyik legérdekesebb cikkjét (a VI-at) ismertetésül s előizletül velök közölni sietünk.” Ipolyinak Tündérek a magyar ősvallásban című tanulmánya egy csapásra a szellemi élet legjelesebbjei közé emelte a kis Pozsony megyei falu, Zohor plébánosát. Ahogy egy korabeli megjegyzés beszámol róla, ez az írás „általános érdeket, sok részről meglepetést gerjesztett, s köz helybenhagyást nyert”. A Magyar Tudományos Akadémia folyóiratának decemberi számában Ipolyinak már egy újabb dolgozata is napvilágot látott. Amikor 1852 februárjában a Mythologia egy következő fejezetével jelentkezett, Toldy „élesen látó tudós szerző”-ként jellemezte, s egyúttal későbbre tette a nagyszabású munka elkészülésének az idejét. A nagy befolyású irodalomtörténész nem fukarkodott az elismerő szavakkal később sem. Az Új Magyar Muzeum 1854. szeptemberi számában lelkesen számolt be a Magyar Mythologia, „e páratlan munka” megjelenéséről.
A katolikus egyházi és irodalmi folyóirat, a Religio hasábjain a piarista Sárváry Béla méltatta a könyvet. „Ez adatok azonban, évezredek utáni gyűjtemény lévén, mit nyújthatnának egyebet myth. adathalmaznál? [így!], melly szakonkint van ugyan állítva, melly a lehetségig megállapított eszmékre vagyon ugyan építve: de az egész új tan lévén, a mythologiának korántsem történeti vagy philosophiai rendszerezett teljes műve — mit kezdeményezésnél várni is badarság volna —; hanem érdemdús mythologiai nyomok vizsgálata, és véleményezett, érdemdús gyűjtemény. … Minél többet olvasom e művet, annál inkább tetszik.” A lap tekintélyes szerkesztője, Danielik János, aki akkoriban ügyvezető alelnökként a Szent István Társulatot is irányította, egyelőre meglehetősen visszafogottan nyilatkozott Ipolyi könyvéről. Többek között ezt a megjegyzést fűzte Sárváry írásához: „Ismertető úr a munka tartalmát tartotta kizárólag szem előtt: mi közelebb philosophiai, vagyis ker. bölcseleti szempontból fogjuk azt t. Olvasóinknak bemutatni: addig is szerencsét kívánván magunknak hozzá, hogy ily munkának szerzőjét sorainkban van szerencsénk tisztelni. … E mű szorosan a tudós közönségnek való: népszerűsítését, mint ismertető óhajtja, nem találjuk kívánatosnak: habár a tudományokra készülő ifjúság használatául bizonyára helyén fogna lenni egy okosan írt magyar mythologia is. A nép a mesét eltanulná, főleg ha sárkány- és egyéb rajzokkal volna felczifrázva, — a mese tanulságaig pedig alig vergődne fel.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969