2013. I-VI
 

Titkolózás és tudomány

Az intézkedést hevesen bírálták, ezért a kormány meghátrált. Az FBI nagyjából ugyanakkor aziránt érdeklődött, hogy bizonyos „orosz csengésű nevet viselő emberek” tanulmányoznak-e tudományos folyóiratokat az egyetemi könyvtárakban. A külügyminisztérium azt is kérte, hogy a kínai származású kutatókat és egyetemi hallgatókat ne engedjék hozzáférni a számítógép-tudományi folyóiratokhoz, amelyekbe az egyetemi olvasótermekben szabadon be lehet tekinteni.
A tudás hatalom. Azok, akik a birtokában vannak, mindig arra törekszenek, hogy megfosszák tőle ellenfeleiket, különösen akkor, ha a tudásnak katonai alkalmazása is ismeretes. Ám annak meghatározása, hogy milyen tudás ellenőrzésére van szükség, attól is függ, hogy ki az ellenség. Ugyanakkor a tudás ellenőrzése is pénzbe kerül. Egy szabad társadalomnak csak a legvégső esetben szabadna efféléhez folyamodnia. A kutatók ugyanis nem tudnak egymás eredményeire építeni, ha nincs tudomásuk róluk. A kormányok pedig gyakran nemcsak annak eltitkolására hajlanak, ami veszedelmes, hanem annak is, ami kellemetlen.
Az utóbbi időben megmutatkozott, hogy új ellenségei támadtak általában a Nyugatnak, különösképpen pedig az Egyesült Államoknak. Emiatt új keletű ellenőrzések megvitatása zajlik, miközben a politikusok és a kutatók igyekeznek ésszerű határt megvonni a nyíltság és a titkolózás között. Csakhogy az eszmecsere középpontjában ma már nem a nagy hatóerejű hagyományos vagy atomfegyverek állnak, amelyek oly sokat nyomtak a latban a hatalmi egyensúly mérlegelésekor a hidegháború idején, hanem a biológiai hadviselés technológiája.
Az utóbbi években Észak-Amerikában és Európában egyaránt megvitatták, hogy a terroristák hasznos eszköznek találnák-e a biológiai fegyvereket. E vita véget ért a múlt év szeptemberében, amikor a lépfene-baktérium spóráit tartalmazó leveleket fedeztek fel amerikai postaküldeményekben. Ez valójában nem is a bioterrorizmus első esetének minősült az Egyesült Államokban. Egy Oregon állambeli szekta tagjai ugyanis 1984-ben szalmonellajárványt okoztak egy salátabár termékeinek megfertőzésével. Emiatt hétszázötvenegy ember betegedett meg, de szerencsére egyikük sem vesztette az életét. A félelem felfokozott légkörében sokan komolyan fontolóra vették az egyéb eshetőségeket is. Mi lett volna, ha a terroristák himlővírust használnak? És akkor, ha génsebészetileg módosított kórokozókat terjesztettek volna el?
Az Egyesült Államok ennek megfelelően több olyan törvényt léptetett életbe a múlt év októberében, amely megszigorította, hogy ki jogosult bizonyos mérgek, vírusok és baktériumok kezelésére. Ezt az intézkedést széles körben ésszerűnek tekintették. A kutatókat aggasztja azonban az a javaslat, amely azt irányozza elő, hogy a külföldiek ne juthassanak ilyen preparátumok birtokába, mivel egy ilyen rendelet többek között korlátozná a kanadai és a brit kutatókkal való együttműködést is. George Poste, a SmithKline Beecham gyógyszergyártó konszern brit származású hajdani vezérigazgatója így nyilatkozott erről: „Ezek idegengyűlölő, észellenes javaslatok, amelyek idegenek az Egyesült Államok erkölcsiségétől.”
Nemigen várható el, hogy egy külföldi születésű kutató véleménye sok vizet zavarjon Washingtonban, még akkor sem, ha az illető felvette az amerikai állampolgárságot. Poste azonban korántsem közönséges külföldi származású szakember. Ő áll az amerikai védelmi minisztérium bioterrorizmussal foglalkozó munkacsoportjának élén, s tagja a minisztérium Védelmi Tudományos Tanácsának is. Poste 2001 novemberében úgy nyilatkozott a Nature című folyóiratnak, hogy a biológiának „el kell veszítenie ártatlanságát”. Bírálta a biológusokat naivitásuk miatt, mert elmulasztják fontolóra venni a munkájukból származó adatok esetleges ártalmas alkalmazásait.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969