2013. I-VI
 

Gondolatok az elektronikus demokráciáról
Szakál Gyula

A XX. század valóban modern kor volt, de a földrajzi térrel nem sokat tudott kezdeni. Igaz, hogy a repülőgépek órák alatt átszelték az óceánokat, de ehhez az igen költséges utazáshoz az emberiségnek csak elenyésző töredéke jutott hozzá. A XXI. században tömegessé váló internet viszont feltehetően sok száz millió, ha ugyan nem több milliárd ember számára a teret formálja majd át. A linkek szervezik az információs térben a láthatóság, a figyelem és az elismertség felosztását. Az új tér új emberi kapcsolatokat és elképesztően más jellegű politikai tőkét hoz létre. Brian A. Connery az internetet a XVII–XVIII. századi angol kávéházakhoz hasonlítja. II. Károlyt idézi, aki valósággal rettegett a kávéházaktól, ahol összegyűlt a nép, kitárgyalta a politikát, s titkos terveken és összeesküvéseken törte a fejét.
A hasonlóság valóban kísérleties, hiszen az internethasználók új identitást kovácsolhatnak maguknak egy nyilvános helyen, ahol mindenki egyenlő. Nincs vezető, aki porciózza az információkat, nem szankcionálhatja a párbeszédeket. Működhetnek ugyan nem kívánt indulatok, a verbális erőszak és megsemmisítés megjelenhet a képernyőkön, de a hatalom csak nagyon korlátozott mértékben szólhat bele a diskurzusba. Pontosabban egy egészen új hatalom kezd kibontakozni, amelynek mechanizmusáról még sejtéseink sincsenek. Ma még igencsak az út elején vagyunk, s az internet sokkal inkább kísérleti laboratórium, amelyben a jövő kormányzati mechanizmusainak a kifejlesztését vizsgálhatjuk. A XIX. század elején az olvasás tömegessé válásával az újságok, a röplapok, a személyes találkozásokon alapuló pártpolitika és a parlament lett a politikai infrastruktúra legfontosabb eleme. Ma az információáramlás során olyan szavakat tanulhatunk meg, mint a Usenet, a MUD-s vagy a Backbone Cabal, hogy csak néhányat említsünk.
Az információs tér politikai tulajdonságainak az elemzése előtt térjünk ki röviden arra, hogy napjainkban valójában kik és milyen módon használják a világhálót. A kutatások lényegében két kérdésre koncentrálnak. (A technikai hátteret most nem érintjük.) Egyrészt arra, hogy milyen módon képzelhető el a mai demokratikus intézményrendszer elektronikus kiegészítése, majd felváltása, másrészt arra, hogy kik és miként tudnak majd élni ezzel a lehetőséggel.
Eddig jobbára csak az Egyesült Államokat vették szemügyre, s ezt az ország nagysága, gazdasági-politikai ereje és a modern technikák használatában játszott úttörő szerepe indokolja is. Közismert, hogy 1950-ben az amerikai háztartások 10%-ának volt tévéje, s ez az arány alig egy évtized alatt 90%-ra nőtt. Az 1990-es évek közepén pedig a családok 75%-ának legkevesebb két televíziókészüléke volt. Ami a politikai információk áramlását illeti, szinte minden harmincöt év alatti amerikai a tévéből meríti szinte az egész politikai tudását. A szakértők egy része aggódik is emiatt, hiszen a politikai passzivitásnak, a személyes részvétel hiányának okát ebben vélik megtalálni.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969