2013. I-VI
 

A liszenkoizmus Magyarországon
Igali Sándor

A múlt századig a természettudományt, néhány kivételtől eltekintve, nemigen sújtották a szélsőségek. A vitákat a tudósok egymás között intézték el, erőszak nélkül, legfeljebb a tiszteletre méltó professzorok megtépték egymás szakállát.
Az emberiség vérzivataros XX. századában azonban az ideológia és a politika sosem tapasztalt módon és mértékben avatkozott be a természettudományba. A legfőbb célpont az átörökléssel foglalkozó genetika lett. Ez érthető is, hiszen művelése közben gyakran merülnek fel kínos erkölcsi problémák.
Az első súlyos kompromittálás az emberi faj nemesítésére törekvő eugenika volt. Ez a kutatás eredetileg a fajok génállományának javítását tűzte ki célul úgy, hogy házassági tanácsadással lebeszélje a genetikailag terhelt házaspárokat az utódnemzésről. A másik esetben egyoldalúan hangsúlyozták, hogy a genetikai változékonyság a környezeti hatásoktól függ, s tetszés szerint irányítható. Ezzel azoknak szolgáltattak természettudományos alapot, akik a társadalom világnézetének irányított átnevelésével próbálták megerősíteni és fenntartani hatalmukat. Az első esetben az emberek életét vették el, a másodikban a meggyőződését.
Nemegyszer előfordult már, hogy tudósokat tanaik visszavonására, megváltoztatására vagy eltitkolására kényszerítettek. De még kultúrtörténetileg is egyedülálló eset, hogy egy bizonyított tényeken alapuló, általánosan elfogadott tudományágat erőszakkal kíséreltek meg alaptalan tévtanokkal helyettesíteni. Erre vetemedett a micsurini biológiának nevezett liszenkoizmus a XX. század közepén, egy totalitárius diktatúrában. A bűnbeesés megismerése és a tanulság levonása hasznos lehet mindenki számára, mert hozzájárulhat a közelmúlt e sötét foltjának megvilágításához. Az utódnemzedékeket pedig, tisztánlátásukat elősegítve, felvértezi a felismert torz társadalmi hatásokkal szemben, még akkor is, ha hivatalosan egyeduralkodónak vannak kikiáltva. Ezért az előzményekhez csatlakozva (Fodor, 1990) nem árt újra foglalkozni ezzel a hazánkban több mint ötven éve kezdődő tudománytörténeti jelenséggel. Annál is inkább, mert lassan az utolsó szemtanúk is eltávoznak az élők sorából, az utódok pedig, akik nem élték át e korszak megpróbáltatásait, csaknem teljesen tájékozatlanok. Sőt, néha alig hiszik el, hogy mindez megtörtént. Arról nem is szólva, hogy e tévtanok más alakban napjainkban is felmerülhetnek.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969