2013. I-VI
 

Theodor Herzl Párizsban
Novák Attila

Ősi törekvésekre reagált, mégis hajlandó lett volna kompromisszumokra, ha nem blokkolják a zsidóság hagyományosabb erői és a politikai realitás tényei. Az azonnaliság illúziója iszonyatos iramú diplomáciai lépéseket követelt meg, s bár ez a cionista mozgalom számára áttörést hozott, Herzlt — ezt az érzékeny, a saját és a történések lelki súlya alatt görnyedő, zseniális embert — testileg felőrölte. De eszméje tovább élt. Egy állam benne tiszteli megalapítóját, s ennél maradandóbb művet aligha alkothatott volna, ha író marad.
E tanulmányban Herzl életének a francia fővárosban töltött időszakát mutatjuk be.
A párizsi tartózkodás nagyon fontos volt Herzl számára, hiszen csökkent a nem politikai szférák iránti érdeklődése. Az is jelzi a fordulatot, hogy a kulturális események alig érdekelték; nem vagy csak kevéssé foglalkozott új bemutatókkal, darabokkal. A modern francia művészet alig ihlette meg, csak 1899-ben írt egy Hamlet-előadásról, amelyben a híres színésznő, Sarah Bernhardt is szerepelt. Ha mégis írt, akkor a régi módon, patetikusan fogalmazott: „Az asszony — aki csak szavakkal vagy pillantásokkal válaszolhat — a legsúlyosabb ellentmondásban áll nemcsak a férje által elvárt törvénnyel (aki a nevét ráaggatta), s nemcsak a gyermekével, hanem egy magasabb rend törvényével szemben is.” Újságjában azért írt formálisabb és rövidebb műkritikákat. A Franciaországban dúló színházi realizmusról például megjegyezte: „A pincér a színpadon oly történelmi hűséggel néz, ahogy azt a foyer-ban [színházi előcsarnokban] teszi. Ugyanolyan fehér köténye van, ugyanolyan nemez lábbelije, ugyanolyan kabátja, s éppen ugyanúgy mondja a »bon«-t. Ahogy hallom, ezt hívják realizmusnak. Teljes és jól felépített elvnek kell lennie, amiért háborúznak, s egymásnak a legnagyobb gorombaságokat mondják.”
Felesége, Julie — Herzl legnagyobb „bánatára” — utánaköltözött. Először egy kis szállodában laktak, majd a család a Rue Monceau-ben bérelt magának elegáns lakást. Magánéletének kevésbé boldog részletei írásaiban is megjelentek, a házasságából való kiábrándulását általánosította: itt a világ csalókból és megcsaltakból állt. „Az élet nemcsak fájdalom, hanem játék is: az isteneken homéroszi módon kacagni. Kizárólag megfelelő távolságból szabad szemlélni.”
A Harmadik Köztársaság belső viszonyai alapvetően meghatározták Herzl életét is. A köztársaság válságát a nehezen nyugvópontra jutó belpolitikai élet változásai okozták: a respublika törvényes kereteit balról az anarchisták, jobbról a rojalista monarchisták próbálták szétfeszíteni. Az 1879-et követő évtizedben a republikánus többség erősödött meg a francia parlamentben, s Jules Grevy személyében republikánus politikus került a köztársasági elnöki pozícióba. A Léon Gambetta vezette úgynevezett opportunista republikánusok hittek abban — persze, kizárólag a köztársaság érdekében — , hogy ki lehet egyezni a konzervatívokkal. A radikális republikánusok, köztük Georges Clemenceau, viszont nem nagyon bíztak benne. Az opportunisták például az állam és a katolikus egyház elválasztását fokozatosan képzelték el, míg a radikálisok fenntartották a gyermek jogát „a teljes, ezenfelül laikus, szabad és kötelező oktatásra”. Ezenkívül a progresszív adózást és a munkaórák számának csökkentését is kilátásba helyezték, amely így a szocialisták lába alól húzta volna ki a talajt. 1879-ben Jules Grevy lett Franciaország köztársasági elnöke, Gambetta pedig, miután a a republikánusok győzelmet arattak, 1881-ben miniszterelnöki megbízatást kapott. Az utóbbi sok engedményt is tett a konzervatívoknak, de — félve a támadásoktól, s kedvezni akarván a radikálisoknak — a szenátus hatalmát is igyekezett megnyirbálni. Kísérlete, főleg ami a listás szavazás bevezetését illette, nem járt sikerrel, s Gambetta nemsokára meghalt.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969