2013. I-VI
 

Magyar hadiutazók
Szabó A. Ferenc

A katonák minden időben a társadalom legvilágjáróbb rétegét alkották. Nincs ez másképp a mi történelmünkben sem. A honfoglalástól és a kalandozásoktól egészen a mai békefenntartó hadműveletekben vállalt részvételig utazott, utazik a magyar katona, legfeljebb a küldetések célja és lebonyolítási módja különbözik. Persze, a katona sorsa kiszámíthatatlan, hiszen „utazik” akkor is, ha fogságba esik, s világ végi helyekre viszik kényszermunkára. Vitéz eleink közül jó néhányan megismerték a hadifoglyok keserű kenyerét a középkortól a török világon és a Habsburg-szolgálatokon át a második világháborúig.
Nagy Miklós Mihály, az ismert katonaföldrajz-kutató a Kornétás Kiadó által gondozott könyvében az évezredes magyar katonasors egyik sajátos területét mutatja be. A bevezető, tudós fejtegetéseket logikus felosztással követik a konkrét históriai tények: katonai utazóink az amerikai kontinensen, a világtengereken, Oroszország és Afrika földjén. Az 1848–49-es szabadságharc bukása után nagyszámú magyar katonaemigráció alakult ki. Több ismert katonai személyiség került például az Egyesült Államokba, ahol a modern tűzfegyverekkel vívott első nagy háborúban, a polgárháborúban, Észak és Dél kérlelhetetlen harcában is jeleskedtek. E sorban helyezhetjük el a szerző segítségével Láng Henrik alakját is, aki a román fejedelemségeken és Törökországon keresztül hajózott ki az Újvilágba. Részt vett a Central Park kiépítésében, majd Asbóth Lajos hadosztályában harcolt, és századosként fejezte be katonai pályafutását. A legnagyobb polgárháborús megpróbáltatása az volt, hogy sebesülten a déliek fogságába esett. Megrázó beszámolóit hazajövetele után sorra közölték a folyóiratok.
A manapság gyakran romantikus színekkel, rokonszenvezve ábrázolt déliek embertelen körülmények között tartották foglyaikat. A sebesülteket gyógyítás és kötözés helyett legfeljebb csonkolták, s a miazmás floridai fogolytáborban legyek módjára hullottak az emberek. A magyar krónikásnak nemcsak hadtörténelmi élményleírását köszönheti az utókor, hanem a korabeli amerikai társadalomról szóló hiteles beszámolóit is.
A XIX. században eljutottak a magyar katonautazók Latin-Amerikába is. Kubának, Argentínának, Kolumbiának és Venezuelának az akkori európaiak számára még csaknem teljesen ismeretlen tájai erősen vonzották a vállalkozó kedvű, egzisztenciát, megélhetést kereső száműzötteket. Wass Sámuelt, az erdélyi grófot Kossuth Lajos küldte a szabadságharc alatt Angliába és az Egyesült Államokba. Diplomáciai feladata mellett fegyvervásárlással is meg volt bízva. A gróf Caracasban tudta meg a vereség hírét, s csak 1857-ben tudott hazatérni. Ám nem minden távolba szakadt hadfinak jutott osztályrészéül a hazatérés kegyelme. Prágay János például kubai felkelők oldalán harcolva vesztette életét. Az ismertebb emigráns katonák közül a szerző feleleveníti Czetz János és Türr István tetteit. Türrnek kimagasló szerepe volt a Panama-csatorna tervezgetésekor, Czetz János pedig — akinek részletes életrajzával még adós a magyar történetírás — Patagónia feltárásában működött közre. Szerepet játszott a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, s hadtörténeti munkákat is írt a szabadságharcról. Élete legtermékenyebb évtizedeit azonban Argentína szolgálatában töltötte. A tudós katonának fontos szerepe volt a hatalmas ország ismeretlen tájainak feltérképezésében. Akkoriban még javában tartott Latin-Amerika államainak kiformálódása, s határviták és háborúk jellemezték egymás közötti kapcsolataikat.
Ebben az évszázadban Mexikó sem számított békés országnak. Két évtizeddel az Egyesült Államok által rámért, jókora területveszteséggel járó csapás után polgárháború tört ki. Pawlowszki Ede egykori honvédhuszár részt vett Miksa császár hadjáratában. Emlékirataiból ismerhette meg a magyar közönség Mexikó néprajzi és földrajzi leírását. László Károly is megjárta Mexikót, s csak a kiegyezés évében tért haza emigrációjából. Mahagóniból készült küldeményeivel támogatta a Magyar Tudományos Akadémiát berendezését, s amikor személyesen is megjelent, a vezető tudományos körök szeretettel fogadták. Útleírásai nagymértékben gazdagították a magyar olvasók tudását az akkor még ismeretlennek számító, ám a Habsburg-kapcsolat miatt az érdeklődés homlokterébe kerülő országról.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969