2013. I-VI
 

Gazdasági racionalizmus és a szándékolt eredményesség megfordítása I.
Menyhay Imre

(A szándékolt eredményesség megfordításának törvénye és a paradox intenció) A szándékolt eredményesség megfordításának törvénye régóta ismeretes. Hatásának érvényességét a tapasztalatok minden kétséget kizáróan bizonyítják. Sőt, létünk és mindennapjaink, elválaszthatatlanul összefonódnak ennek a pszichikus alaptörvénynek a nevelő és egyben embert teremtő vagy — semmibevétele esetén — pusztító hatásával. Mindezek ellenére a társadalom nem járult hozzá az ezzel kapcsolatos ismeretek terjesztéséhez és jelentőségének tudatosításához olyan mértékben, mint amekkora figyelmet érdemelne. A felelősség kérdése tisztázatlan. Viktor E. Frankl úgy vélekedett erről, hogy egy valódi közösség lényegében felelősséget vállaló egyedek közössége, míg a személyiségüket vesztett egyedek összessége az anonimitás ködébe burkolódzó tömeg (Frankl, 1946, 90. l.).
A szándékolt eredményesség megfordítása szerint mindazok a folyamatok és állapotok, amelyeket a természet automatikus vagy vegetatív mechanizmusoknak rendelt alá, feltétlen engedelmességet követelnek. Ha az ember befolyásolni igyekszik akaratával ezeket az automatikus állapotokat és folyamatokat, pontosan az ellenkezőjét éri el annak, mint ami szándékában áll. Aki szívdobogását akarattal szabályozni kívánja, az súlyos szívritmuszavarral fizet; aki szexualitását nem ingerrel, hanem tudatosan akarja felébreszteni, annak impotencia lesz a sorsa; aki szeretetet követel, az gyűlöletet arat; aki tudatosan akar egy hangszeren játszani, az eredménytelenségre van utalva. Azt mondhatjuk, hogy az e jelenségekkel szembeni érzéketlenség nemcsak az ember irracionális oldalának a csúcsa, hanem annak az intellektuális slamposságnak és tájékozatlanságnak is, amely az ember boldogtalanságának és szenvedéseinek okai között számításba jöhet: az ember a boldogságot és az örömöt hajszolja, s eközben nem veszi észre, hogy az a boldogság és öröm, amelyet megtalálni vélt, kifolyik az ujjai között.
A szándékolt eredményesség megfordításának bölcsessége úgy foglalható össze, hogy szinte kézzelfogható közelségbe hozza a realitás elvéhez való alkalmazkodás szükségességét az örömszerzés elvével szemben, mert csak ez az út vezet a befejezetlen teremtés befejezéséhez, a biológiai emberi organizáció valódi emberségéhez.
A szándékolt eredményesség megfordításának törvényét számos elnevezéssel emlegetik. A legismertebb a Frankl által használt kifejezés, a paradox intenció.
„Meg kell említeni a fóbiás betegek kezelésében nagy erővel bíró paradox intenció technikáját, amely Frankltól ered, aki észrevette, hogy érdemes a betegeket megnyerni olyan viselkedésre, amelytől félnek.” (Haraszti, 1989, 119. l.)
Frankl és követőinek tábora azt vallja, hogy a szándékolt eredményesség megfordításának törvénye és a paradox intenció nem azonos. A különbség abban keresendő, hogy míg más terápiák nem lépik át a neurózisteória kereteit — azaz csupán az elfojtott információk tudatosítására összpontosítanak —, addig a paradox intenció jelenségét Frankl egy logoterápiának nevezett rendszerbe foglalta (Petrilowitsch, 1964b). Az a körülmény azonban, amellyel a különbséget indokolják, lényeges szempont ugyan, de a legkevésbé sem befolyásolja azt az elvet, amelynek alapján a szándékolt eredményesség megfordításának törvénye működik.
A számtalan elnevezés dzsungele tette szükségessé, hogy bevezessük a szándékolt eredményesség megfordításának törvénye elnevezést (Menyhay, 1990, 15–40. l.).
E törvényt már az ókorban is ismerték, bár nem adtak nevet neki. Amikor Ovidius azt tanácsolta, hogy hálótársa mondjon nemet kívánalmára, ha azt akarja, hogy még jobban kívánja őt, nem tett egyebet, mint a szándékolt eredményesség megfordításának alkalmazását ajánlotta. Az Újtestamentumban és a Talmudban is számos esetben esik szó a szándékolt eredményesség megfordításáról anélkül, hogy nevet adtak volna neki. A helyzet Frankl fellépése után változott meg.
A szándékolt eredményesség megfordításának törvényét Frankl már 1929-ben alkalmazta (Pongratz, 1973), de csak tíz évvel később publikálta az e kezelési módszerrel elérhető eredményeket (Frankl, 1939), s 1947-ben nevezte először a szándékolt eredményesség megfordítását paradox intenciónak. (Frankl, 1947). Ezután kezdődött az a „tudományos infláció”, amelyben a szándékolt eredményesség megfordításának törvényét a legkülönfélébb elnevezésekkel kívánták értékesíteni (token-technika, anxiety provoking, exposure in vivo, flooding, implosive therapy, induced anxiety, modeling, modification of expectations, negative practice, prolonged exposure stb.).
A szándékolt eredményesség megfordításának ismertetése után azt a többletet tárgyaljuk, amely bemutatja, hogy mivel járult hozzá Frankl e törvény magasabb szintű alkalmazásához. Azt azonban mindezek figyelembevétele után sem mondhatjuk, hogy a paradox intenció nem azonos a szándékolt eredményesség megfordításának törvényével. A törvény azonos, gyümölcsöztetése azonban kifinomultabb — felülemelkedik a mechanikus alkalmazáson.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969