2013. I-VI
 

A gyengébbek és az emberiség védelmére alkalmas jogintézmények és jogterületek
Prugberger Tamás

Az ebből adódó szociális feszültségeket a nyugat- és a közép-európai államok kormányainak többsége felfogta és érzékelte, s levezetésükre már a XIX. század végén kezdtek kialakulni azok a jogintézmények, amelyek a kisegzisztencia fenti körének a védelmét szolgálták. Eredetük lényegében a dolgoknak elébe menő védekező állami válaszlépés volt az alulról jövő szövetkezeti mozgalom és a munkásmozgalom társadalmi integrálása érdekében. E mozgalmak hatására jelent meg a mindent elnyelni és a fogyasztó rovására gazdagodni vágyó nagytőkével szemben a fogyasztói, kiskereskedői és kisiparosi szolidaritást megvalósító, beszerzői, értékesítői, feldolgozói, kiszolgálói és bankszövetkezeti forma, amelyet bizonyos polgári államok joga egyesületként vagy a gazdasági társaságok valamelyik típusaként, mások pedig önálló társaságnak ismertek el.
Ezt követték az ipartörvények, amelyek korlátozták a munkások kizsákmányolását: bevezették a munkavédelmet, a nyolcórás munkaidőt és a heti pihenőidőt, s előírták a szükséges üzemimunka- és balesetvédelmi intézkedéseket, valamint azokat a normákat, amelyek a munkavállalók és a tanulók emberi méltóságát védik, tiltva házicselédként való alkalmazásukat. Az ipartörvények tartalmaztak bizonyos környezetvédelmi intézkedéseket is: előírták, hogy a gyárakat és az üzemeket lehetőleg a város peremén kell elhelyezni, s tiltották, hogy zajt vagy bűzt okozva, a vizeket és a levegőt, a környezetet szennyezve a gyárak zavarják a települések lakóinak nyugalmát és egészségét.
A szociális különbségek tompítását célzó XIX. század végi politika fokozatosan elismerte a munkások szakszervezeti szerveződésének a jogát is, elfogadva egyúttal egyesületi működésüket. Állami kezdeményezésre kialakult, majd a köz- és a magánszolgálatban is általánossá vált a kötelező egészség- és nyugdíjbiztosítás. Ily módon a XIX. és a XX. század fordulójára az előző időszak szabad kapitalizmusának „éjjeliőr-állama” fokozatosan szociális szempontokat is figyelemben vevő, „gondoskodó” állammá alakult át. Ez a folyamat Európában a német és az angolszász jogterületen indult el, német–osztrák hatásra azonban rövid idő alatt követte a példát Magyarország is; ezt igazolja a tételes jog 1860-tól meginduló hazai fejlődése. Mindezek eredményeként a kiegyezés után Magyarországra települő külföldi (főleg német és osztrák) vállalkozók által alapított vas- és acélművek az akkori korszínvonalnak megfelelő kertes munkás-lakónegyedekkel, kulturális és szórakozóhelyekkel, sportpályákkal, iskolákkal, templomokkal, valamint bevásárlóhelyekkel egészültek ki. Gyakran a gyártulajdonosok kezdeményezésére a munkástelepeken fogyasztási szövetkezetek alakultak, amelyeknek boltjai olcsó és jó minőségű áruval látták el a telepek lakóit. Természetesen mindebben fontos szerepet játszott az állami kezdeményezés és támogatás is, amely összhangban állt az országba érkező, szociálisan érzékeny vállalkozói réteg magatartásával. Mindennek eredménye még ma is látható Csepelen, Miskolc-Diósgyőrben vagy Borsodnádasdon, valamint a bányák melletti bányásztelepüléseken.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969