2013. I-VI
 

(H)arcok
Lányi Gusztáv

Ennek a kölcsönös haszonmaximalizáló törekvésnek a sok-sok összetevő között — a politikai kultúra részeként — pszichológiai komponensei is vannak. A politikus(jelölt) és a választópolgár a politikai piacon ugyanis találkozni szeretne, ez pedig — többek között — olyan kommunikatív folyamatot feltételez, amelyben talán a személyiségek egymásra hatása a legfontosabb tényező.
A politikai választások tétje, persze, a győzelem vagy a vereség: a hatalom megszerzése vagy elvesztése. A hatalom megszerzéséért (megtartásáért, visszaszerzéséért stb.) igencsak változatos eszközök alkalmazhatók — ezek közül a pszichológia kétségtelenül nem a legrégebben használt (és semmiképpen sem véres) „fegyver”.
A politikában azonban mindenekelőtt győzni kell, akár a csatatereken, ám a politika — kivált a modern polgári demokráciák keretei közötti legitim politika — csak szimbolikus csatatereken zajlik, választási küzdelmek során például a tévében, az újságok hasábjain vagy a politikai gyűléseken. A politikai érzelmek ugyan látványosan fortyoghatnak, kemény szócsaták dúlhatnak, ám a bennük kavargó „ősi” indulatok a nyilvánosság színpadán transzformálódnak (szublimálódnak, elaborálódnak, racionalizálódnak stb.), vagyis az indulatok eredeti zabolátlan érzelmi hőfoka csillapul. Ezért a modern polgári demokráciákban kialakult és rendszeres időközönként megismételt politikai választások során a lehetséges győzelem — vagy a vereség — nem (lehet) teljes, mert a győztes nem élet és halál ura, nem öntethet ólmot a vesztes fülébe, szemét sem szúrathatja ki — legföljebb a szavazatok több mint 50%-át birtokolhatja (a következő választásig). Ez, persze, nem lebecsülendő eredmény, de még az ilyen „nagyarányú” győzelem is azt mutatja: a modern polgári demokráciákban a győzelem soktényezős játszma erőterében alakul ki, s valójában nincs egyértelmű győztes és vesztes. Ezért a „győztes/vesztes” vérgőzös látomásai és vértolulásos indulatai a józan, prózai szociológiai és társadalom-lélektani realitás piaci kalkulációiba hullnak alá — még hazánkban is.
Ebben az írásomban (is) amellett fogok érvelni, hogy nálunk is lehetséges a kulturált kampány — ennek szerves részeként fontosnak tartom a pszichológiai kulturáltságot is —, miközben (éppen ezért) igyekszem rámutatni a problémákra. Azt fogom röviden vázolni, hogy a kampány ugyan harc, de nem gyilkos, csak arculatformáló (építő/romboló) küzdelem.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969