2013. I-VI
 

Közügy
Szende Tamás

„Közügy”-ről igényes baráti eszmecserét folytatni azt jelenti, hogy a téma kölcsönösen ismert személyes tapasztalatokkal és a téma átélésének hitelével teljesedik ki. Ez az ismeretháttér azonban a valóban igényes baráti eszmecserében nem zavarja meg a jelenségek tárgyszerű kezelését és megítélését. Pontosan ez történt akkor is, amikor később többszemélyessé bővülő vitát folytattunk Engel Pál akadémikussal, időnap előtt elhunyt barátommal. Nem egészen azt a kérdést tettem fel neki Úrigyerekek tévúton című esszéje nyomán, amelyre ő később válaszolt, az általa említett „tévutak”-ra hivatkozva, amelyek őt a restauráció erőihez sodorták, de amelyeknek (mint például a sumer–magyar kontinuitás fel-felötlő téveszméjének) én nem tudtam történelmi érvényességű fajsúlyt tulajdonítani. Ezt kérdeztem: elégséges magyarázatot adnak-e ilyen akcidenciák arra, „hogy [a választásban részt vevők közül] még mindig harmincvalahány százalék az MSZP-re szavaz”? Arra szerettem volna rávezetni a kiváló történészt, hogy az elmúlt hatalom harcos falanxa, amely — hol rejtekezve, hol a „Na és?!” nyíltságával — jelen van, a felszíni terepek alatt és mögött acélos akarattal és kíméletlen stratégiával tör a legalábbis részlegesen elvesztett uralomra. Ebben a törekvésében pedig olyan eredményes, hogy még mindig megmagyarázhatatlanul széles bázist tud teremteni magának. Nyilván azáltal, hogy feltárandó, nem eléggé tudatosuló hatásmechanizmusokkal dolgozik. Dolgozik, bár a célkövetésben természetesen azzal az elkerülhetetlen önkorlátozással, miszerint „sok dolognak kell megváltoznia ahhoz, hogy minden ugyanaz maradhasson”.
Engel a tudományt művelők sorsán — köztük a sajátján és a magamén — mutatja be érvelését. (A vitatható és vitatott részletek itt jórészt elhagyhatók, annál is inkább, mert ezeket egy másik, szintén nem történész akadémikus, Solymosi Frigyes alapos kritikának vetette alá. Engel Pál egyik sarkított megfogalmazású végkövetkeztetése az ancien régime apológiájában azt mondja a korabeli hatalomgyakorlókról szólva: „Mi okom lenne minden hajdani párttagot gyűlölni? (A mostani szocialistákról nem is beszélve.) Nem inkább köszönettel tartoznánk jó néhányuknak?” Nekem is ugyanaz lesz erre a válaszom, mint Solymosi professzoré, fontosabb azonban az érvelési technika egy másik egyoldalúságára utalni. Baráti vitapartnerem az okfejtésben csak a köznapi racionalitás jegyében álló érdek kategóriáját alkalmazza, s teljességgel kirekeszt egy másikat dimenziót, a morálét. Végső soron ez az a körülmény, amely miatt nem rímel az én kérdésem és az ő felelete. Én az MSZP-választókat mint szavazópolgárokat említettem, vagyis olyan személyek együttesét, akiknek személyiségképletében — bármilyen legyen is az — ember mivoltuknál fogva szintén kiiktathatatlan az etikai összetevő. Hasonlóképpen alapelveiben és aktuális programjában alighanem kivétel nélkül valamennyi párt és pártszerű szerveződés szerepeltet etikai elveket és szempontokat — bármilyen hitelűek legyenek is —, annak jeleként, hogy az ethosz szerves része világszemléletüknek és működésüknek.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969