2013. I-VI
 

Léopold Sédar Senghor, 1906–2001
Kun Tibor


A négritude szót — vallja be Senghor — barátja, Césaire találta ki az 1930-as években. A fogalom objektíve a néger-afrikai kulturális-civilizációs hagyományok, a négerek jellem- és viselkedésbeli formáinak összességét, a négerséget mint ontológiai fogalmat, szubjektíven pedig e hagyományoknak és formáknak az egyén általi elfogadását jelenti. Senghor kiemeli: „A négritude se nem rasszizmus, se nem mikronacionalizmus. … Nyitott a többi kontinens, a többi rassz, a többi nemzet, a többi kultúra felé.”
Senghor személyisége és sokirányú tevékenysége nem mentes bizonyos ambivalens vonásoktól, hiszen meg kellett osztania magát a néger-afrikai és az európai (a francia) kultúra között. Ezt a tényt nem is tagadta, de hangsúlyozta: e megosztottságot „mindig igyekeztem »békítő egyezséggel« megoldani”. Külön ki kell emelni a francia nyelvhez fűződő viszonyát, amelyről így nyilatkozott: „Ma természetesen franciául gondolkodom, s a francia nyelvet minden más nyelvnél jobban értem — szégyenkezzem emiatt? A francia nyelv tehát nem »idegen eszköz« számomra, hanem gondolataim természetes kifejeződési formája.” Talán ezért is vetették sokan — magyar kutatói és kritikusai is — Senghor szemére felolvadását, asszimilálódását a francia nyelvben, a francia és általában az európai kultúrában, civilizációban. Különösen kíméletlenül bánik Sík Endre Senghornak az afrikai népek és nemzetek függetlenségéről tett politikai állásfoglalásaival: „Senghor végleg leleplezte magát, megmutatta igazi arcát, azt, hogy a mozgalom céljának nem az afrikai országok függetlenné válását tekinti, csak belső autonómiájukat a francia imperializmus neokolonialista fennhatósága alatt.” (Sík itt Senghornak arra a beszédére utal, amelyet 1958 júniusában az Afrikai Újracsoportosítás Pártja [Parti du Regroupement Africain] alakuló kongresszusán mondott el). Tény viszont — s ezt szinte mindenki elismeri a politikai színtéren —, hogy Senghor államelnöksége idején Szenegál politikai szempontból a leghaladóbb, legtoleránsabb fekete-afrikai frankofón állammá vált, különösen 1974 után, amikor bevezette a többpártrendszert: országában működött Fekete-Afrika legtöbb ellenzéki lapja, más afrikai országok diktátorai által elűzött személyiségek Szenegálban találtak menedéket, stb. Igaz, szemére vetik egyik politikai ellenfelének, Mamadou Dia volt miniszterelnöknek börtönbe vetését és az 1968-as események során tanúsított magatartását.
Senghor az afrikai szocializmus (mégoly nehezen meghatározható és ellentmondásos) eszméjének megvalósítását tűzte ki célul országa és saját maga elé, úgy, hogy mindvégig a kultúra elsőbbségét, de nem elsődlegességét hangsúlyozta.
Senghor állítólag azt kívánta, hogy inkább költői, semmint politikusi tevékenységében éljen tovább; nos, ez a kívánsága valószínűleg hiánytalanul teljesülni fog. Költészetében csodálatos összhangban szólal meg a hagyományos Fekete-Afrika és Európa (azon belül Franciaország) kultúrája, történelme, tájai, népei, emberei. Visszaemlékezik az afrikai „gyermekkori paradicsom”-ra, saját emberi-politikusi pályájára (nem csekély iróniával), megénekli a néger nőt, a néger maszkot, elítéli Afrikának az európaiak (a franciák) általi gyarmatosítását és gazdasági-emberi kizsákmányolását. Költészetére a francia irodalom szinte valamennyi korszaka hatott (asszimilálta a néger-afrikai költészetet kiegészítő értékeit), verselésére azonban leginkább Claudel „verset”-i nyomták rá bélyegüket. Emellett kritikai cikkeket is írt több kortárs vagy régebbi, afrikai vagy Afrikán kívüli szerzőről és irodalmi irányzatról. Ambivalenciájára jellemző, hogy bár elítélte a francia gyarmatosítást, egyik legszebb versében (Békeimádság orgonaszóra) mégis megbocsátást kér Istentől Franciaország és annak népe számára. E költeményből vett idézettel zárjuk ezt a megemlékezést a XX. századi frankofón Fekete-Afrika kulturális és politikai életét hosszú évtizedeken át meghatározó államférfiújáról és költőjéről:
„Négyszáz éve keresztre vont s mégis lélegző Afrikám tövében
Hadd mondjam el Neked, Uram, a béke és bocsánat imádságát.
Uram Istenem, bocsáss meg a fehér Európának…
Uram, a fehér nemzetek közt állítsd Atyád jobbjára Franciaországot.
Ó, tudom én, Európa ő is…”


<<előző 2. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969