2013. I-VI
 

Életutak találkozása: Tessedik és Szamborszkij
V. Molnár László

A magát „hungarus” értelmiséginek valló, németül, szlovákul, latinul és magyarul egyaránt kiválóan beszélő, a kortársak által „magyar Varro”-nak nevezett ifjabb Tessedik Sámuel (idősebb Tessedik Sámuel evangélikus lelkész és Lang Erzsébet pozsonyi polgárlány gyermeke) 1742. április 20-án Albertiben (ma Albertirsa) látta meg a napvilágot. Kétéves volt, amikor szüleivel együtt Békéscsabára költözött. Édesapja ott halálozott el 1749-ben, harminckilenc éves korában. Ezt követően édesanyjával és két húgával együtt a család Pozsonyban telepedett le, ahol Tessedik a Bél Mátyás által kiváló színvonalra emelt evangélikus líceum növendéke lett. Az intézmény falai között ismerkedett meg a nála egy évvel idősebb Theodor (Fjodor) Jankovićtyal (az orosz népiskola későbbi reformerével), s életre szóló barátságot kötöttek. Tessedik 1761–62-ben a korabeli magyar protestáns iskolaügy egyik fellegvárába, a debreceni református kollégiumba íratkozott be, ahol tanárai közül az „ördöngös professzor”-nak és „a magyar Faust”-nak nevezett Hatvani István, valamint Sinai Miklós és Szatmári István volt rá nagy hatással. 1762-től három éven át az erlangeni egyetemen teológiát tanult, de szívesen hallgatott medicinát és ökonómiát is.
Az egyetemi stúdiumok befejezése után, 1766-ban Tessedik majdnem egyéves körutazást tett a német államokban: felkereste a híres oktatási intézményeket, s elragadtatással szemlélte a polgáriasultabb körülményeket, az egészségügyi és szociális létesítményeket. Ezek az élmények meghatározó fontosságúak voltak számára, s ekkor fogalmazta meg először, hogy meg kell változtatni a jóval elmaradottabb magyarországi viszonyokat, különösen a paraszti népesség életkörülményeit. Hazatérését követően 1767-ben került evangélikus lelkésznek Szarvasra, s ezt a tisztségét ötvenhárom éven át viselte.
Több mint öt évtizedes szarvasi tevékenysége felvilágosult intézkedések közepette, energikus és szerteágazó munkával telt el. Tessedik meggyőződéssel hitt a ráció és a közjó szellemében, az egyetemes emberszeretettől vezérelt filantropista pedagógia ember- és társadalomformáló erejében. Őszintén bízott abban, hogy az ésszerű reformok és a felvilágosult intézkedések javíthatnak az alsóbb néposztályok anyagi, szociális és kulturális helyzetén. Tisztában volt azzal, hogy a XVIII. század utolsó harmadában és a XIX. század elején a jobbágyrendszer béklyói szinte leküzdhetetlen akadályok, s történelmi fátumként nehezednek a kor embereire. Az egyetlen „kitörési” lehetőséget a Basedow, Salzmann, Trapp, Campe és Rochow nevével fémjelzett új filantropista nevelésben látta. Ezzel magyarázható, hogy 1780-ban — Friedrich Meyer kupferzelli és Johann Heinrich Pestalozzi neuhofi intézményéhez hasonlóan — gyakorlati-gazdasági és „szorgalmatossági” iskolát létesített.
A Tessedik által alapított oktatási intézményt joggal tekinthetjük élete fő művének. A hathektárnyi, eredetileg szikes talajon létrehozott gyakorlókert (új gazdasági épületekkel, méhészettel, istállókkal) és az 1791-re felépített emeletes iskolaépület valóban Tessedik büszkesége volt, mivel működtetésükhöz — saját jövedelmein kívül — csak az evangélikus hitközség támogatását vehette igénybe, állami dotációban nem részesült. Ezzel magyarázható, hogy tizenöt évi működés után négyéves kényszerszünet következett az iskola történetében, sőt, 1806-ban végleg kénytelen volt bezárni kapuit. A helytartótanács pénzügyi támogatása nélkül ez törvényszerű volt. Igaz, Festetics György gróf ezekben az években, 1797-ben nyitotta meg gazdasági tanintézetét, a híres Georgikont, de neki százhatvanezer hold föld jövedelme nyújtott garanciát iskolája működtetéséhez.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969