2013. I-VI
 

A zsákutcás történelmi fejlődés társadalom-lélektana
Pikó Bettina

Az egyén és a társadalom közötti kapcsolódási pontok megtalálása azért is különösen nehéz, mert a közösség nem egyenlő az egyének összességével, hanem minőségében más fogalom; hatékonyságában lehet nála jobb és rosszabb is. A csapatmunkán, a valódi érdekfelismerésen és bizalmon alapuló közösségek hatékonyabbak, mint ha az egyéneknek külön-külön kellene erőfeszítést tenniük, ugyanakkor az egyének összessége célt és utat tévesztő, veszélyes tömeggé is válhat, amely energiáját a rombolás szolgálatába állíthatja. A szervezettség kulcskérdés a csoportok, a közösségek irányultságának meghatározásában. Mindazonáltal kétségtelen, hogy a közösségek minőségi tulajdonságai nem függetlenek az őket alkotó egyének karakterétől. Bibó erre a nehéz és tudományos szempontból hálátlan feladatra vállalkozott, amikor a történelmi eseményeket „pszichologizálás”-sal elemezte. A tudományterületek egyre inkább specializáltságra berendezkedő, zárt közösségei ugyanis nehezen fogadják el a kuhni paradigmaelv dogmatikus alkalmazásának felrúgását és újfajta szemlélet bevezetését. A társadalom-lélektan művelői viszont éppen ezt a nehéz feladatot vállalják fel, amikor megpróbálnak olyan értelmezési kereteket nyújtani, amelyek az egyén és a társadalom közötti hiányzó láncszemek pótlására hivatottak.
Bibó írásai számos, a társadalom-lélektan számára eddig nagyrészt kiaknázatlan gondolati elemet tartalmaznak, amelyeknek a pszichoanalitikus megközelítéshez való kapcsolódására Erős Ferenc hívta fel a figyelmet. Ez a megközelítés még inkább igazolódni látszik, ha összevetjük a Fromm és Bibó gondolataiban fellelhető párhuzamosságokat. Teljesen logikusnak tetszik, hogy a történelmi események nyomokat hagynak mind az egyének, mind a közösségek életében. Ahogyan a kora gyermekkori traumák mély lelki sebeket okoznak az egyénekben, úgy a feldolgozatlan történelmi traumák sem múlnak el nyomtalanul.
Bibó a történelem eseményeiből vezeti le az úgynevezett magyar alkat kialakulását. Jól tükrözi ez Erich Fromm felfogását, aki azt tartotta a társadalom-lélektan legfontosabb feladatának, hogy megértsük általa az ember történelmi fejlődését. Ez a megközelítés természetesen fordítva is igaz, vagyis a történelem útelágazásainak kibogozásából rekonstruálhatók a társadalom-lélektani folyamatok. Bibó az utóbbi módszerre támaszkodott. Katasztrófaelmélete értelmében a sorozatos történelmi katasztrófák okozta — nemegyszer feldolgozatlan — traumák vezettek a magyarság érdekfelismerési képességének zavarára. Az egyszerű ok-okozati kapcsolatok helyett azonban ezek a történelmi csomópontok láncreakciószerű kényszerpályára állították az országot: a történelmi bajok okozta társadalom-lélektani torzulások következtében a vezetők később már nem is voltak képesek helyes döntéseket hozni, s ez újabb és újabb katasztrófák felé sodorta a nemzetet. Valójában tehát circulus vitiosus, önsorsrontó kör alakult ki, előrevetítve a jövőbeli meghasonulásokat.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969