2013. I-VI
 

A film mint művészet problémái Marco Ferreri műveiben
Nemes Károly

2002 semmiképpen sem Marco Ferreri-évforduló. A rendező öt éve halt meg, s ekkora távlat nem szokványos alkalma a megemlékezésnek. Esetünkben nem is ez a cél. Csupán tűnődni, gondolkodni akarunk néhány filmje kapcsán arról, hogy miért nem fogadta el a (nagy)közönség — nem őt, hanem azt a társadalomkritikát, emberképet és filmművészeti nyelvet, amellyel nemcsak csatlakozott a főleg a hetvenes években kibontakozó posztmodern filmművészeti áramlathoz, hanem annak egyik ihletője, ha úgy tetszik, provokálója lett.
Sajnos, természetes, hogy a közönség széles köre a filmek ábrázolási közegül választott életanyagának csak a legfelszínesebb jelentésrétegéig jut el. Nagyon szűk tehát az a jelentéstartomány, amelyben a film egy-egy megjelenített jelenséget illetően mozogni képes. Ez Luis Buñuel műveinek befogadásakor is tapasztalható volt. Ferreri sokban emlékeztet rá, de szimbólumrendszere még bonyolultabb, mint Buñuelé, mert Ferreri nem szürrealisztikusan ábrázol (bár a szürrealizmusból nem tagadható ki), hanem az emberek, a társadalom, azaz a világ fő működését modellezi. S ezek a modellek tényleg csak művészeti befogadással vezethetők vissza a valóságra, s vonatkoztathatók a mindennapi életre.
Mert hát mit kezdhet a közönség olyan filmekkel, amelyek már cselekményvonaluk alapján is megfejthetetlennek látszanak? Ennek az állításnak az igazolására elegendő Ferreri néhány művét kiemelni.
A rokkantkocsi (1960) öreg polgár hőse, Don Anselmo teljesen magára marad a család tevékeny tagjai mellett. Magányát a béna barátjával, Lucával való találkozásai oldják mindaddig, amíg Luca nem vásárol magának egy motoros rokkantkocsit, amellyel csatlakozik hasonló sorsú társaihoz, még versenyez is velük. Don Anselmo is szert akar tenni egy rokkantkocsira, ezért előbb bénának tetteti magát — ezt azonban nem hiszik el neki —, majd eladja a családi ékszereket, végül megmérgezi rokonait. A film a letartóztatásával fejeződik be.
Egy modern történet: A méhkirálynő (1963). A sikeres negyvenes üzletember, Alfonso feleségül veszi a polgári családban felnőtt, vallásos neveltetésű Reginát, aki — mint később kiderül — az üzleti életben is megtalálja helyét. Legfőbb erőssége azonban a szexuális aktusra ösztönzés, helytől és időtől függetlenül. Hevessége azonban rögtön alábbhagy, amint teherbe esik. Az elmagányosodott, immár beteg Alfonso akkor hal meg, amikor gyermeke megszületik.
A Dilinger halottban (1968) a mérnök-formatervező hőse, Glauco egy estéjét láthatjuk. A férfi vacsorát készít magának. Utána a televíziót bámulja, majd hajdani élményeiket rögzítő amatőr filmeket néz. Megtalál egy revorvert, amelynek újságborítója John Dilinger amerikai gengszter haláláról ad hírt. Szeretkezik a szobalánnyal, majd agyonlövi feleségét, s jelentkezik egy hajón szakácsnak.
Az Audienciában (197l) Amedeo, akit mindenki teljesen normálisnak ismer, szabadsága alatt személyesen szeretne beszélni a pápával. A film ezt a kalandsorozatot mutatja be, amelyben a rendőrfőnök éppúgy megjelenik, mint egy prostituált, egy lelkigyakorlat vagy egy elmegyógyintézet. Végül a hős célja elérése nélkül meghal.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969