2013. I-VI
 

A regionalizmus kánonja a bukovinai és az erdélyi német irodalomban
Végh Balázs Béla

A kisebbségi irodalom sajátos recepciós szempontjait főleg a hazai német irodalomtörténet követi. Jellemzője az 1918 utáni kisebbségi létből fakadó traumatikus szemlélet a vele járó összes védekezési mechanizmussal együtt: ideológiaalkotási törekvések, perifériaképzet, nyelv-, táj- és történelemkultusz. A romániai német nemzeti kisebbségnek és irodalmának teljes németországi adaptációját követően is mindkét felfogás jelen van a mai irodalomtörténeti rekonstrukciókban. Sőt, „az ötödik német irodalom”-ként számon tartott romániai német irodalom valóságos reneszánszát éli a mai össznémet irodalmi tudatban: könyvkiadók, folyóiratok, kutatócsoportok, konferenciák foglalkoznak a megértésével. Valójában napjainkban kanonizálják Németországban ezt az irodalmat. A regionális vagy művelődés-földrajzi irodalomszemlélet lényegében az irodalom, az általában vett irodalmi élet és a nyelv regionálisnak számító sajátosságait ismeri fel, s a művelődési élet változatosságaként és értékeként kezeli őket. Rákérdez az egyes régiók sajátosságaiban rejlő okokra, következményekre és távlatokra. Regionális irodalmaknak vagy régióirodalmaknak azokat az irodalmakat tekinthetjük tehát, amelyek különféle sajátosságaik révén elkülönülnek más régiók irodalmától. Döntő jelentőségű e szemléletmód számára, hogy egy nyelvi-irodalmi jelenség regionalizmusa kulturális evidenciaként és értékként is kezelhető.
Ennek a művelődés-földrajzi szemléletnek van tehát filológiai kiindulópontja is. A határon túli német irodalom sajátos esete a regionális irodalomnak: nem csupán a földrajziságnak vagy egy földrajzi terület létformájának mint kritériumnak felel meg, hanem éppen a földrajzi elhelyezkedés dönt specifikumáról, mennyiségéről, művészi teljesítményéről és egy tágabb irodalmi közegbe való bejutásáról. A határon túli német irodalom a zárt és összefüggő német nyelvterületen kívül eső irodalom, amelyet Karl Kurt Klein „külső német irodalom”-nak (aussendeutsche Literaturnak) nevez. A kleini tétel szerint a külső német irodalom is kisebb regionális képződményekre oszlik, s ezek nyelvileg, etnikailag, hitbelileg, mentalitásukban, gazdaságilag és végül állami-politikai adottságukban különböznek egykori származási helyeiktől és bizonyos aspektusokban egymástól is.
Klaus Hemsdorf, modernebb szemléletet követve, a regionális külső német irodalomnak négy típusát különíti el.
1. Külső német irodalmat találunk a történelmi határvidékeken, a mai német nyelvű államok határain kívül, még nem az összefüggő német nyelvterületen túl, hanem annak a peremén, az „érzékeny nyelvi zóná”-ban: Dániában, Franciaországban (Elzász-Lotaringiában), Olaszországban (Dél-Tirolban), Csehországban, Lengyelországban és a balti államokban. Határhelyzetük arra kényszeríti ezeket az irodalmakat, hogy egyrészt annak az államnak a létfeltételeihez és kulturális viszonyaihoz igazodjanak, amelybe belekényszerültek, másrészt kapcsolatot teremtsenek a határ túloldalán levő anyaországi létformával és kultúrával. Olyan határokról van szó tehát, amelyek egyaránt lehetnek a szellemi közlekedés sorompói vagy hídverői. Az államhatárok mindkét oldalán meglevő határrégiók pedig átfogó összefüggésekre irányíthatják a figyelmet; ilyen azonosságok mutathatók ki Dél-Dánia és Schleswig-Holstein, a luxemburgi és a Mosel–Saar vidéki, a bodeni és a svájci elzászi-alemani, a balti és a keletporosz, Bajorországban és Sziléziában a dél-tiroli és az osztrák tiroli irodalom között.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969