2013. I-VI
 

Két diktátor rövid életű barátsága és végzetes összecsapása II.
Czettler Antal

(Oroszország balkáni politikája) Bár — amint az első részben hangsúlyoztuk — Sztálin mindenekelőtt forradalmi, bolsevik politikát követett, bizonyos térségekben folytatta a cárok terjeszkedési politikáját. Így volt ez Finnország esetében és a török tengerszorosok kérdésében is. Ezenkívül Bulgária ugyancsak a cárok terjeszkedési politikájának egyik fő célja volt, a szovjet külpolitika tehát itt „kitaposott ösvényen” haladt volna előre. Néhány nappal Berlinből való hazaérkezése után Molotov magához kérette a bolgár követet, s óvta a bolgár kormányt attól, hogy Románia példájára német garanciát fogadjon el. Eléggé élesen így fejezte ki magát: a Szovjetunió nem tűrheti, hogy Bulgária is „nemzeti legionárius állam”-má váljék. A leghelyesebb szerinte az lenne, ha az ország szovjet vagy közös német–szovjet garanciát fogadna el. November 25-én maga Sztálin javasolta a bolgár kormánynak: kössenek kölcsönös bolgár–szovjet együttműködési egyezményt, s a Szovjetunió támogatja Bulgáriának a szomszédaival (Görögországgal és Jugoszláviával) szembeni területi igényeit. A bolgár kormány azonban elutasította e szovjet javaslatokat. A balti államok példája ugyanis azt mutatta, hogy a szovjet „biztonsági övezet”-hez tartozás előbb-utóbb a kommunista társadalmi rendszer bevezetésével jár. Borisz király és a bolgár kabinet — ha a két rossz között kellett választani — inkább a nemzetiszocialista Németország támogatását részesítette előnyben. Tudták, hogy a német katonai jelenlét ideiglenes jellegű, a szovjet uralom viszont hosszú időtartamú lenne.
Bulgária volt ugyanakkor az az ország, amely miatt a német–szovjet viszony újra feszültebbé vált. Az olasz hadseregnek a görögöktől Albániában elszenvedett veresége kezdett katasztrofálissá válni, Németország viszont a romániai olajforrásokra való tekintettel nem nézhette tétlenül, hogy az angolok a görögök megsegítése ürügyén megvessék a lábukat a Balkánon. A német diktátor ezért 1940. december 13-án kiadta „Marita-terv” elnevezésű 20. számú utasítását, amellyel elrendelte a Görögország elleni német hadműveletet. Így számot vetett azzal, hogy a német–szovjet ellentétek még inkább kiéleződnek, hiszen berlini látogatása alkalmával Molotov nyomatékosan ismételgette, hogy Bulgáriát szovjet biztonsági övezetnek tekinti. A német hadvezetőség azonban túltette magát ezen, s az OKH december 11-én utasította a 12. német hadsereg parancsnokságát: január 25-étől készüljön fel a bulgáriai bevonulásra, s attól számítva harmincöt napon belül érje el a bolgár–görög határt. A német kormány az 1939-es paktumban előírt információs kötelezettség ellenére elhatározta, hogy nem értesíti erről a szovjet kormányt. 1941. január 23-án Filoff bolgár miniszterelnök arról értesítette a szófiai német követet, hogy Bulgária kéri felvételét a hármas paktumba, de az ország katonai gyengeségére való tekintettel ezt csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha a német csapatok már Bulgáriában tartózkodnak.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969