2013. I-VI
 

A katolikus egyház állami ellenőrzése és korlátozása az ötvenes években
Szabó Csaba

Szekfű Gyulának is heves támadásokat kellett kiállnia a mintegy kétszáz évvel azelőtt élt Rákócziról írott monográfiája miatt. Pedig a neves történész nem tett mást, mint tudományos módszerekkel ábrázolta a szabadságharc bukása utáni franciaországi kuruc emigráció céltalanságát és szétesését. Ezzel azonban többek között lerombolta azokat a hősi toposzokat is, amelyek még a XIX. század második felében — Thaly Kálmánnak és társainak munkái alapján — tapadtak a kuruc korhoz.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy mítoszokat teremtsünk magunknak, s hogy bizonyos történelmi személyiségeket, némely hivatal, pozíció viselőit folt nélküli hősnek vagy éppen aljas gazembernek lássuk. Ilyenkor megfeledkezünk arról, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi. Ők sem mentesek hibáktól, gyarlóságoktól vagy éppen erkölcsi értékektől. A történésznek nem az a feladata, hogy bárki felett ítéletet mondjon. Számára a történelmi személyiség kutatása (legyen akár hercegprímás, érsek, püspök, apát, falusi plébános vagy besúgó) csak eszköz az igazság minél jobb megértéséhez. Fekete-fehér toposzokra nem építhető egészséges történelemszemlélet.
Minden diktatúrában fontos elem a társadalom feletti ellenőrzés kézben tartása. A totalitárius diktatúrákban ez a kontroll valóban teljessé tökéletesedett. Mint egy finom selyemszövet szálai, úgy hálózták be az egész társadalmat az ellenőrzés (ügynökök, jelentők, megfigyelők) kötelékei.
Magyarországon is a kommunista párt legfontosabb feladatai közé tartozott a társadalom feletti ellenőrzés megszervezése. Az ország még szinte fel sem szabadult, amikor már létrehozták a társadalom, a lakosság ellenőrzésének első szerveit az államrendőrségen és a Honvédelmi Minisztériumon belül. Ezeket a szervezeteket — bűnmegelőzési, rendészeti és egyéb feladataik mellett — a kommunisták már kezdettől felhasználták politikai céljaik megvalósítására. Hamarosan törvényi keretet is teremtettek eljárásaik legalizálására. A fiatal köztársaság parlamentje március 12-én fogadta el az 1946. évi VII. törvényt a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről, amely szigorúan büntette a köztársaság-ellenes szervezkedést és propagandát. Mivel a népbíróságokon és az államrendőrségen kommunista befolyás érvényesült, ezt a törvényt is az MKP „reakció elleni küzdelemé”-nek szolgálatába állították: általa számolták fel előbb a keresztény egyesületeket, majd a polgári pártokat. Ugyanezeknek a paragrafusoknak az értelmében ítélték el 1949-ben Mindszenty József esztergomi érsek mellett a kommunista Rajk Lászlót, 1951-ben pedig — Kádár Jánossal csaknem egy időben — Grősz József kalocsai érseket, valamint az évek során több száz katolikus papot.
A hatalom megkaparintására is felhasznált állami szervezetek és jogi keretek mellett a társadalom teljes ellenőrzésének csatornái és síkjai nem egy időben, egyszerre épültek ki, hanem fokozatosan, állandó fejlődés és átalakulás közepette. Ezek a szervek látszólag egymás mellett, mégis egymástól függetlenül dolgoztak és hatottak. Munkájuk eredménye azonban egységes egészként jelent meg a legfelső pártvezetés számára. Mint az ügyes takács, aki kezében tartja a szövet szálait, úgy irányította, koordinálta a párt éléről néhány ember a különböző szervezeteket és hivatalokat.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969