2013. I-VI
 

Jean Monnet (1888–1979)
J. Nagy László

Fő műve, az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió, 1951) nem csupán gazdasági integrációs szervezet, hanem a német kérdés sajátos, a korszak által meghatározott megoldása is, amely gátat vetett az egyre vészjóslóbb háborús sodrásnak, már-már hisztériának. Létrehozása talán a háborútól mentette meg Európát — és a világot.
Monnet-nak nincsenek elméleti írásai, s távol tartotta magát a különböző — főként a második világháború után elszaporodó — Európa-szervezetek üléseitől, amelyeknek absztrakt vitáit „eszmei konfúzió”-nak nevezte. Nem elméletben, hanem a gyakorlatban próbálta megoldani az európai egység problémáját. Pragmatikus alkat volt, mindig a valóság talaján állt, de nem ragadt meg ott. Elképzelései olykor az utópia határát súrolták. Mindig a jövő foglalkoztatta. Hozzátartozói és közeli barátai azt mondták róla, hogy élete alkonyán — az idős emberek szokásával ellentétben — sohasem beszélt ifjúsága, élete élményeiről, hanem mindig a jövőről kérdezett, azon meditált. Csak a konkrét, sokak számára kézzelfogható eredményű vállalkozást tekintette értékesnek. A hétköznapi életben — éppúgy, mint a hivatalos miliőben — egyszerű volt, közvetlen és diszkrét.
Jellemének ezeket a fő vonásait minden bizonnyal származása és hallatlanul nagy élettapasztalata, emberismerete alakította ki benne.


(Pénzügyi szakember a politikusok között) Jean Monnet 1888. november 9-én született Cognac városában. Szülei is, mint szinte mindenki a városban, konyak készítésével és forgalmazásával foglalkoztak. Három testvérétől eltérően Monnet nem szeretett iskolába járni. Különösen irtózott attól, ha valamit kívülről kellett megtanulni. Az érettségibe ugyan belefogott, de nem fejezte be. (Később sem végzett semmilyen iskolát vagy tanfolyamot.) Tizenhat éves korában szülei teljesítették kérését: Londonba küldték a család angliai ügynökéhez, hogy beletanuljon a konyakkereskedésbe. Két évvel később már Kanadában értékesítette szülőföldje termékét. Az elkövetkezendő években sikeres üzleteket bonyolított le az Egyesült Államokban, Skandináviában, Oroszországban és Egyiptomban. Úgy ismerte meg szinte a fél világot, hogy Párizst még csak nem is látta. Ezt később sem sajnálta, sohasem vágyott oda. Egy közeli munkatársa szavával élve élete végéig megmaradt „kozmopolita vidéki”-nek.
A katonai szolgálat alól felmentették, így az első világháborúban nem vett részt. Ennek ellenére egyáltalán nem tétlenkedett. Megdöbbenve tapasztalta, hogy Franciaország és Nagy-Britannia hiába tartozik ugyanahhoz a szövetségi rendszerhez, hadseregük ellátását külön-külön szervezik meg, s ezzel pénzt, energiát és hatékonyságot veszítenek. Az ismeretlen vidéki konyakkereskedő elérte, hogy fogadja őt az 1914. szeptember elején Bordeaux-ba költöző kormány elnöke, René Viviani. Előadott javaslata alapján létre is jött egy bizottság, az antanthatalmak közös szerve, amely koordinálta — és így racionalizálta — a hadsereg számára szükséges forrásokat. A bizottságban Monnet képviselte Franciaországot.
A nemzetközi összefogás megszervezésében és eredményes működtetésében szerzett tapasztalatai alapján Sir Eric Drummond, a Népszövetség első főtitkára felkérte arra, hogy legyen a helyettese. A feladat nem politikai jellegű volt, hanem Monnet a szervezési és technikai problémák megoldásáért volt felelős. Több, a világháborúból örökölt probléma megoldásában vett részt: aktív szerepet játszott Felső-Szilézia helyzetének rendezésében (lengyelek és németek között), valamint Ausztria gazdasági talpra állításában. Tisztán racionális megfontolásból azt javasolta Benešnek, hogy ha nemzetállamokra esett is szét a Monarchia, a gazdaság területén próbáljanak megtartani valamiféle föderatív keretet. A csehszlovák külügyminiszter azonban hallani sem akart róla, s csak annyit felelt: soha.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969