2013. I-VI
 

A türelem vértanúsága
Balassa Zoltán

A Szent István Könyvhét alkalmából jelent meg Agostino Casaroli A türelem vértanúsága című kötete, A Szentszék és a kommunista államok (1963–1989) alcímmel. Ennek alapján az olvasó nagy várakozással fog neki a kötet olvasásának, ám csalódnia kell.
Az 1914-ben született szerző a Pápai Egyházi Akadémián tanul diplomáciát, majd a Lateráni Tudományegyetemen kánonjogi laureátust szerez, s 1940-től a külügyek szolgálatában áll. A világháború után Latin-Amerikára szakosodik, ám 1963-ban a pápa Budapestre és Prágába küldi. Ezzel kezdetét veszi életének az a szakasza, amely e kötet tárgya. Először Magyarországon tárgyal, majd Csehszlovákiában, később pedig Belgrádba kerül. 1971-ben Moszkvába utazik, majd ismét Csehszlovákiába, s ott négy püspököt szentel fel. Ezután Lengyelország következik, majd ismét a később kettéváló Csehszlovákiába, valamint a Német Demokratikus Köztársaságba. Részt vesz az Európai Biztonsági és Együtt-működési Értekezleten Helsinkiben, felszólal az ENSZ New York-i rendkívüli leszerelési közgyűlésén. Újra Lengyelországba megy, hogy előkészítse a pápa útját.
Szolgálata utolsó évtizedében karrierje tovább ível fölfelé. A pápa 1979-ben kinevezi a külügyek és az Általános Ügyek Egyházi Tanácsa élére, s néhány hónap múlva megkapja a bíborosi és az államtitkári (vagyis a külügyminiszteri) rangot, sőt, a Vatikán Pápai Bizottságának elnöke lesz. Ezután is figyeli a keleti politika alakulását. Találkozik Kádár Jánossal, Ronald Reagannel, Gustáv Husákkal, George Bushsal és Mihail Gorbacsovval, s részt vesz a Mindszenty József tiszteletére rendezett magyarországi ünnepségeken. 1990 decemberében lemond, s ezután haláláig fiatalkorú rabok körében végez lelkipásztori munkát. Rendezi addigi írásait és archívumát. 1998-ban távozik az élők sorából.
A Vatikán 1963-ban úgy értékelte, hogy „valami megmozdult az úgynevezett vasfüggöny mögötti országok katolikus egyházának életében”, ahol azelőtt minden „lehangoló és fenyegető mozdulatlanságba dermedt” (43. l.). Franz König bécsi érsek meglátogathatta Mindszentyt a budapesti amerikai követségen, s Josef Beran prágai érsektől levél érkezett a Vatikánba. Ezért utazott Casaroli a két emített fővárosba, hogy nézzen utána, „mit lehetne tenni az egyház érdekében a kommunista Magyarországon és Csehszlovákiában” (47. l.).
A Vatikán 1949 júliusában kiadott egy figyelmeztetést a kommunizmus elítélésével kapcsolatban, ám napjainkra ez teljesen feledésbe merült. Ma, amikor sokan igyekeznek a nyilvánosság előtt mentegetni kommunista múltjukat és párttagságukat, mintha belsőleg megőrizték volna vallási meggyőződésüket és hitüket. A Hittani Kongregáció álláspontja szerint az, aki támogatja a kommunizmust, akár csak úgy, hogy önként belép az ilyen nevű pártokba, nyilvánosan szövetkezik a „gonosz”-szal, s ennek kiközösítés a következménye (53. l.).
XXIII. Jánosból, az „átmeneti pápá”-ból, ahogy némelyek gondolták, „az átmenet pápája” lett, 1961-ben még Nyikita Hruscsov is gratulált neki nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Ez volt annak a korszaknak a nyitánya, amely új lehetőséggel kecsegtetett. Agostino Casaroli az új terepen „egy régi és teljesen soha el nem felejtett” vonzódását kívánta kutatni és vizsgálat tárgyává tenni: a történelemfilozófiát. Az foglalkoztatta, „milyen lehetőségünk van az eseményekbe beavatkozni, hogy azokat befolyásolhassuk és korrigálhassuk. A hatalmas felfordulás, amelyet kommunizmusnak hívnak, számomra konkrét történelmi megvalósulásában kétségkívül csábítóan érdekes, ugyanakkor pedig kétségbeejtő jelenség volt” (67. l.).


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969