2013. I-VI
 

Kettétört karrierek
Honvári János

Az MDP Központi Vezetőségének Titkársága 1951 tavaszán utasította a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztályát, hogy vizsgálja felül az Agrártudományi Egyetem oktatóit és hallgatóit. A piszkos munkát — az egyetem teljes személyi állományának megbízhatóság és származás szerinti ellenőrzését — a meglevő káderanyagok és az egyetemre beépített besúgók információi alapján a felsőoktatási osztály néhány nap alatt elvégezte. Összeállították az egyetemről menesztendő oktatók és hallgatók részletes indoklással alátámasztott nacionáléját, valamint az elbocsátások napra lebontott forgatókönyvét. A tisztogató hadművelet tervét az MDP KV káder- és mezőgazdasági osztálya 1951. május 22-én jóváhagyta. A pártközpontban azzal is egyetértettek, hogy az elbocsátásokról nem értesítik előre az egyetem vezetőit. A titokban előkészített kirúgásokat a tanév végéig úgy akarták végrehajtani, hogy a kidobott diákok egyszerre kapják meg a határozatokat. Mivel a kizárás az ország összes egyetemére és főiskolájára vonatkozott, az érintettek más felsőoktatási intézményben sem folytathatták tanulmányaikat. Egy hét múlva az egyetem soproni és budapesti karára kiküldött fegyelmi bizottságok néhány óra alatt az erdőmérnöki kar négyszázötven hallgatójából öt első-, négy másod-, nyolc harmad- és huszonnyolc negyedéves, az állatorvosi kar hatszázhét hallgatója közül négy első-, tizenegy másod-, tizennégy harmad- és harminchat negyedéves hallgatót azonnali hatállyal szélnek eresztettek az egyetemről. Az erdőmérnöki karon a rostálást a hallgatókkal kezdték, míg az állatorvosi karon a hallgatókat és az oktatókat egyidejűleg (egy nap különbséggel) szelektálták. A tanszemélyzet megbízhatóságát az MDP KV, az ÁVH és a Földművelésügyi Minisztérium delegáltjaiból álló bizottság firtatta. A hallgatókat a területi pártbizottságok és az FM munkatársaiból évfolyamonként szervezett kéttagú bizottságok ellenőrizték.
A fiatal életek derékba törése csak az érintettek számára volt váratlan sorscsapás. A jövő agrárértelmiségének „káderezése” szervesen illeszkedett abba a folyamatba, amely az igazoló eljárásokkal és a B-listázással kezdődött, s amelynek során a vélt vagy valós politikai ellenfeleket minden létező eszköz felhasználásával kiiktatták; szerencsésebb esetben „csak” a közéletből, a munkahelyről, az iskolapadokból, máskor még az árnyékvilágból is.
A politikai-hatalmi kulcspozíciókat és a mezőgazdaságon kívüli gazdasági irányító posztokat 1947 és 1948 fordulójára a kommunisták és megbízható famulusaik foglalták el. Az agrárszférában ez a folyamat valamivel később, a Tájékoztató Iroda 1948. júniusi határozata után kezdődött, amely a keleti tömb csatlós országaiban is kötelezővé tette a mezőgazdasági tulajdonviszonyok radikális átalakítását, a kulákgazdaságok likvidálását, a gépállomások, valamint az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek révén a kisüzemi mezőgazdaság „szocialista nagyüzemi” átszervezését. A tisztogatást 1948 nyarán a stratégiainak tekintett gépállomási hálózat központjában kezdték, majd ugyanennek az évnek az őszén megrendezték a „földművelésügyi minisztériumi összeesküvők” nyilvános monstre kirakatperét. Az agrártárcán belüli pozícióharc „a párt és a munkásosztály vezetésével” 1948-ban lényegében eldőlt. A mezőgazdasági irányításban 1950-ig háromszor hajtottak végre tisztogatást, többször átszervezést és racionalizálást, amelynek során a központi és a helyi apparátus „szociális összetétele” lényegesen megváltozott. Az „ellenséges, kétes elemek”-et „politikailag megbízható, fejlődőképes káderek”-kel váltották fel. „A mezőgazdaság egyes parancsnoki posztjait folyamatosan megszállták a munkás- és parasztkáderek, hogy munkaterületükön a proletárdiktatúrát erősítve előkészítsék és végigvigyék a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért folytatott harcot” — olvashatjuk az FM Személyzeti Főosztályának 1950. szeptember 19-ei „győzelmi” jelentésében. „Éberség”-re azonban továbbra is szükség van — szólt a figyelmeztetés az FM Kollégium számára készített előterjesztésben —, mert a kiemeltek „behelyezésé”-vel egyidejűleg „besurrantak az igazgatás és gazdálkodás szerveibe az ellenséges elemek, karrierista helyezkedők és mindenféle kártevők is”. A más területről „kiszorított” és a mezőgazdaságban munkát, megélhetést találó „ellenség” felderítése, „leleplezése” és eltávolítása az ismétlődő kampányok mellett a személyzeti osztályok és a káderesek állandó feladata lett. Az FM személyzeti munkájának irányelvei előírták, hogy minden káder múltját gondosan meg kell vizsgálni, és számon kell tartani nemcsak a nyilvánvalóan ellenséges elemeket, hanem azokat a „kétes” személyeket is, akiknek helyére lehetőség szerint mielőbb megbízható munkatársakat kell állítani. „Ezért új és hosszabb életrajzot kell kérni a káderektől, s annak minden adatát gondosan ellenőrizni kell.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969