2013. I-VI
 

Megvalósult és elszabadult liberalizmus
Oláh János

Több mint tízezer éve, még a gazdálkodás kényszere előtt, a bőséges termés fogyasztására szerveződő szabad közösségek halmazai formálták meg a szociális agy természetes emberi létét. A jégkorszak elmúltával véget ért e paradicsomi állapot, s kezdetét vette a verejtékes gazdálkodás. A kialakuló földműves civilizáció lényegében mindvégig erőforrásban szegényen korlátozta az emberi közösségek populációméretét és szabadságát. A felvilágosodás liberalizmusával bontakozhatott ki teljességgel a szociális agy alkotóképessége. A XVII. század tudományos forradalma és a szénenergia — mint új emberi és természeti erőforrások — a liberalizmus eszmeáramlatával vezették át Európát a birodalmakból a nemzetállamokba, s a nemzetségekből az autonóm termelő családi közösségekbe. Valójában tehát nem az egyént, hanem a természetes közösségekben élő egyének különböző halmazait szabadította fel a liberalizmus. Saját történelmi csúcsán utat nyitott a második civilizációs hullámnak, tömegtermelő és tömegfogyasztó mechanizmusokkal megvalósította az ipari társadalom jóléti nemzetállamait. Igaz, nem jött el a liberális demokráciával a történelem vége, de megvalósultak és kiterjedtek, sőt meghatározóvá váltak a liberalizmus alapeszméi.
Most úgy látszik, a megvalósult liberalizmus eszméivel is felfegyverkezve mégis a konzervatív eszmeáramlatok viszik és segítik az emberi közösségeket a harmadik civilizációs hullám hátán az információs társadalomba. Mi szűkíti vajon a civilizációfordulón a liberalizmus vonzerejét? Méricskéljük egy kicsit a liberalizmust! Eközben a szövegben túl sok lesz az olyan, részletesen nem kifejtett, kellően nem levezetett fogalom, kifejezés, állítás, amelyek éppen a részletes kifejtés híján kioktatásnak, szófordulatnak tetszhetnek. Ez abból adódik, hogy több, egymástól távol eső tudományterület fogalmait, gondolatmintáit kellett lecsupaszítva, gyakran csak odavetetten használnom. Ám akit igazán érdekel az emberi halmazokkal kapcsolatos fogalomrendszer, megjelenés alatt álló, Környezetgazdálkodás című könyvem gondolatminta-gyűjteményében csaknem mindent megtalál.


(Munkahipotézis) Indításul fogadjuk el, hogy olyan arányban csökken a liberalizmus népszerűsége, amilyenben embersége. Az emberek olyan ütemben fordulnak el tőle, ahogyan ő cserbenhagyta az emberi közösségeket. Legalábbis az elszabadult formája, amely hűtlen lett saját gyermekéhez, s már nem ápolja, hanem támadja közösségeit, miközben minden közösségi kötelékétől és felelősségétől igyekszik megszabadítani az egyént. Közösségi formája ellenben megteremette az autonóm nemzeti és családi közösségek nagyobb fokú szabadságát, megvalósította önmagát. Demokráciája sikeres társadalmi és gazdasági modellként gyorsan terjed, s úgy látszik, nem a történelem végét, hanem valami újnak a kezdetét hozta el, átmenőben az információs civilizációba. Pontosan erre a megvalósult liberális eszmeáramlatra építve indította útjára a közösségi demokrácia (népuralom) ígéretes jövőjét a posztmodern konzervativizmus. Eredeti népuralom elnevezéséhez híven nem az egyént, hanem a közösséget, s csak benne, de nem halmazától elszakadva, az egyént helyezi hatalomra. Ez a demokrácia ezért egyre inkább a helyi önszerveződő közösségek szabadságára épül. Lényegében a posztmodern gazdasági és társadalmi folyamatok politikai eszmeáramlataként az ipari civilizációt szervesen váltó információs társadalom kormányzati formájává kezd fejlődni. Ettől a fővonaltól már jó ideje elszakadt, elszabadult egy neoliberális eszmeáramlat. Továbbra is képviseli az ipari tömegtársadalom profitorientált és a szabadpiac örökös növekedésében, a helyi erőforrások korlátlan kiaknázásában érdekeltek szűkülő csapatát. Már láthatóan vesztésre áll — elavult, mert kiürült modern eszmékkel védi a védhetetlent: a földi erőforrások, benne a társadalmi tőke gátlástalan kimerítését és szétrombolását. Ennek érdekében a másság kultuszával, a zárt közösségek és kultúrák valós másságát támadja, továbbá a nyitott társadalomnak nevezett politikai projekttel atomizálja a halmazképző helyi közösségeket. Segíti azt a gazdasági stratégiát, amely az erőforrások kivonását, a kivont nyersanyagok anyaföldjüktől távoli multiplikálását (nyersanyag-feldolgozói, -elosztói, -fogyasztói értéksokszorozását), s a nyereség megszerzését vezérli. Legfőbb célja a helyi társadalmi tőke felmorzsolása és a halmazok homogenizálása. Ősrégi ez a törekvés, az ismert és elérhető világ erőforrásainak birodalmi birtoklása. Lecsupaszítva: a megvalósult liberalizmust módszerré emelve a konzervatív kölcsönható eszmeáramlatok közösségi demokráciát teremtenek, míg a liberalizmus elszabadult harcosai a felvilágosodás eszméjét politikai felvilágosításra cserélik a globalizáció birodalmi szabadpiacán.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969