2013. I-VI
 

A budapesti prostitúció és szexpiac története a boldog békeidőkben
Anka László

Írásomban alapvetően azokra a személyekre és intézményekre helyezek fontosságot, akik és ahol a testi örömöket felkínálták, illetve azok iránt próbáltak vágyat ébreszteni. Egy erotikus költemény nagyszerűen megmagyarázza, miért érdemes tanulmányozás szempontjából a budapesti prostitúció- és szexualitástörténet.
„Mondják, e városban a szűzek
Mindnyájan hosszuéletűek,
De a gonosz hír ebből csúfot űz,
Mondván, hogy még nem halt meg benne szűz!”
Nagyon nehéz feladat konkrét időhatárok közé szorítani egy olyan művelődéstörténeti tanulmány tárgyát, amely a legősibb mesterséggel kíván foglalkozni. Csökkenti e nehézséget az a tényező, hogy eme írás tartalmának kezdetét jelző évszám a prostitúció jogtörténetének egyik állomásához kapcsolódik. Más téren azonban sokkal inkább értelmet kapnak a boldog békeidők határdátumai. Az 1867 és 1914 közötti korszak úgy vonult be Magyarország történetébe, mint a liberalizmus, a polgárosodás, az urbanizáció, a közművelődés, a demográfiai növekedés és az indusztrializáció dicsőséges évtizedei. Hazánk történelmének e fejezete azonban Janus-arcú volt. A kétarcúság sötét felén helyet kell szorítani annak a nézetnek, amely szerint minden nemzet kiállítja saját soraiból a változások negatívumait elszenvedő társadalmi rétegeket, csoportokat. Az élet balszerencsés oldalára születettek tömegeiből kerültek ki Budapest örömlányai, s a többnyire kenyérkeresetet szolgáló életmódjukkal alakítottak az átlagos élettől erkölcsileg és tartalmilag merőben eltérő szubkultúrát, amely mellett mind kortársaik, mind az utókor szülöttei hajlamosak voltak elmenni úgy, hogy jószerével tudomást sem vettek szerencsétlenül járt embertársaikról, a prostituáltakról, akik Budapestet a turisták számára legalább annyira híressé tették, mint a város szaporodó kulturális látványosságai, értékei. Inkább „meg sem akarom mondani, miféle epitethonokat használnak a fővárosra. Azt mondják, a mit Dante mondott, hogy fel kell írni Flórenz kapujára, hogy non casa di … hanem casa di bordell”.
Magát a prostitúciót a legősibb mesterségként szokták emlegetni, így leírhatjuk: nem magyar sajátosság az, amelyet az alábbiakban bemutatok, hanem kortól és tértől független jelenség, amely mindig elkísérte az emberiséget történelme során. Annak a szép- és szakirodalomnak, illetve filmeknek, amelyek a közönség elé tárták Veronica Franco, Imperia, avagy a lazább erkölcsű nők közül Anna Karenina történetét, igen komoly valóságtartalmuk van. A XIX. és a XX. század fordulóján a valóságtartalmon csak annyi változás történt, hogy sokkal nyíltabbá vált a prostitúció és a szexpiac az emberek előtt, akik a korábbi prűd magatartás helyett megbámulhatták azt művészi alkotásokon is. A művészek ily módon kvázi legitimációt adtak a prostitúciónak a világon mindenütt.
A korszakban sok minden kedvezett a kommerciális kéjelgés terjedésének és nyilvánosabbá válásának. Legjobb terjesztési eszközei voltak az 1851-től rendszeresen megrendezett világkiállítások, amelyek tömegeket mozgattak meg szerte a világon. Ezek a rendezvények oly módon kapcsolódtak a prostitúcióhoz, mint manapság egy-egy autóverseny, amelyet évente tartanak a Hungaroringon. Örömmel üdvözölte a kíváncsi közönség a francia eredetű kánkán megjelenését, a páros táncok térhódítását, amely intimebbé tette a nők és férfiak szórakozását. A századfordulóra a prostitúció már nemzetközi szinten szakosodott. A német birodalmi főváros így lett a homoszexualitás központja. Homoszexuálisok által látogatott magyar szórakozóhelyek Berlinből járattak meleg pornográf irodalmat. A Magyar Királyságból származó örömlányok olyan elismertségre tettek szert külföldön, hogy nemzetközi szinten „hungara” néven emlegették őket. A XX. század elején az országhatárokat átívelő leánykereskedés már olyan méreteket öltött, hogy az államok nemzetközi szerződésekben foglalkoztak a témával, s nemzetközi szervezetek megalapításába fogtak. Ebben egy angol úr, William Alexander Coote járt az élen.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969