2013. I-VI
 

Ellenőrzött kísérletek a társadalomtudományban

A Campbell Collaboration elnevezésű szervezet e szemlélet módosítására törekszik, s igyekszik előrevinni a „bizonyítékokon nyugvó” társadalompolitika ügyét. A Campbell Collaboration nemzetközi, független, nem profit érdekeltségű szervezet, amely a társadalomkutatókat, statisztikusokat és politikusokat egyaránt bevonja a munkájába. Az a célja, hogy összegyűjtse és kiértékelje a különböző társadalmi beavatkozások hatékonyságát tükröző legjobb bizonyítékokat, amely voltaképpen kísérleti eredmények kiértékelését jelenti.
A kormányok megkövetelik az új gyógyszerek forgalmazóitól, hogy igazolják termékeiknek a biztonságos és hatásos voltát. A bizonyítás bevett módja a véletlenszerű, ellenőrzött kísérlet, amelynek keretében az új gyógyszert a már meglevő legjobb terápiával (vagy ennek hiányában placebóval) hasonlítják össze. A betegeket véletlenszerűen vetik alá egyik vagy másik kezelésnek, ily módon gondoskodván arról, hogy a két csoport között kizárólag az új terápiában mutatkozzon különbség. A legmegbízhatóbb vizsgálatok még azt is kötelezővé teszik, hogy se a beteg, se a kezelőorvos ne tudja, melyik páciens milyen terápiában részesül. Az ilyen „kettős vak kísérlet” csökkenti annak kockázatát, hogy a kutató óhaja vagy az esetleges részlehajlás befolyásolja a kísérleti eredményt. A gyógyszerkísérletekbe kellő számban vonnak be betegeket annak érdekében, hogy az eredmény ne múlhasson pusztán a véletlenen.
A gyógyszeripari termékekkel ellentétben az oktatási programokat és a szociális intézkedéseket nem értékelik ki gondos vizsgálatok keretében, mielőtt bevezetnék őket. Gondoljunk csak az olvasástanítás szóképi megközelítésére, amely rohamosan teret hódított az angolszász világban a XX. század hetvenes és nyolcvanas éveiben. Ennek az irányzatnak a letéteményesei úgy vélik: a gyermekek akkor tudnak a legjobban megtanulni olvasni, ha a szövegből vonják el a kontextus kulcselemeit, nem pedig úgy, hogy a szavakat felbontják összetevő elemeikre, majd ismét összeillesztik őket (az utóbbit fonetikus módszerként ismerik). Azok az oktatásteoretikusok, akik oly sikeresen terjesztették el a szóképi olvasási módszert, sajnálatos módon nem várták meg, hogy véletlenszerű, ellenőrzött kísérletek eredményei támasszák alá hipotézisüket. Ha kivárták volna az ilyen kísérletek eredményeit, akkor arra a következtetésre jutottak volna, hogy a hatékony olvasásoktatáshoz szükség van a fonetikus elv alkalmazására. Ez derült ki az amerikai Országos Olvasási Szakmai Bizottság által 2000-ben elvégeztetett ötvenkét, véletlenszerű vizsgálat elemzéséből.
A tévutakra vezető elgondolások széles körű elfogadása akkor előzhető meg, ha először kísérletezünk, s csak az eredmények ismeretében foganatosítunk intézkedéseket. Ezen az elképzelésen alapul a „jóvátevő igazságszolgáltatás” jegyében álló bíráskodás is, amely mostanában kezd terjedni az angol bíróságokon. Lawrence Sherman, a Pennsylvaniai Egyetem kriminológusa kezdeményezte azt a kísérletet (az angol legfelsőbb bíróság elnökének támogatásával), amelyben olyan bűnözők fognak részt venni, akiknek rablás vagy súlyos testi sértés írható a rovására. A bűnőzöket olyan megbeszélésbe vonják be, amelynek keretében találkoznak áldozataikkal, s megvitatják, hogy miként lehetne az utóbbiakat érzelmi és anyagi jóvátételben részesíteni. A kísérlet annak megállapítását célozza, hogy az ilyesfajta jóvátevő igazságszolgáltatás mennyiben mérsékli a bűnözők visszaesését. Pozitív eredmények esetén mód nyílhat az eljárás szélesebb körű alkalmazására.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969