2013. I-VI
 

Kojève filozófiájáról

Kojève, aki Oroszországból emigrálva Németországon keresztül érkezett Párizsba, Heidelbergben szerzett doktori címet Karl Jaspersnél. Hegelnek A szellem fenomenológiája című, rejtélyes művéről tartott előadást németül nemigen tudó párizsi hallgatóinak. A „fenomenológiát” akkoriban még nem fordították le franciára. Kojève ötven évvel később így számolt be e mű tanulmányozásáról: „Az évek folyamán háromszor olvastam el ezt az írást anélkül, hogy bármi is megértettem volna belőle (mert ha ebből nem ért az ember mindent, akkor semmit sem ért). Azt is észrevettem egyúttal, hogy a róla nyilatkozó történészek sem értenek belőle semmit.” Kérdéses, hogy Hegel tényleg azt mondta-e, amit a művéből kiolvasnak, de Kojève számára ez már nem is volt fontos, hiszen ő Hegelt annak a ténynek a fényében olvasta, hogy a történelem elérkezett a végpontjához.
Ez semmiképpen sem valamiféle prognózis volt, hanem puszta megállapítás. Kojève azt hangoztatta: „Nézzenek körül, még a világ összes vajúdása is arra vall, hogy a történelem lezárult!” Bármi megtörténhet ugyanis bárhol, s bárhol megismétlődhet. „Berlin manapság éppen olyan, mint az én ifjúkoromban a Quartier Latin volt” – jelentette ki 1968-ban. Számára az tette felettébb nyilvánvalóvá a történelem végének elérkeztét, hogy a történelem egyre kevésbé halad előre.
Kojève úgy látta, hogy e jelenség a világállamban ölt majd intézményes alakot. Akkoriban azonban még nem volt tisztában azzal, hogy a világrendszerek versenyéből melyik kerül ki győztesen, a kommunizmus-e vagy a kapitalizmus. Ha a Nyugat megmarad kapitalistának és nacionalistának, a Szovjetunió le fogja győzni, ám ha integrálódik a kétféle gazdaság, a Nyugat fog diadalmaskodni a szovjet birodalom felett, s ily módon jön létre a világállam. Kojève-et nemigen zavarta volna, ha a szovjet tömb összeomlásával más valami történik, hiszen a globalizáció néven emlegetett fejlemény nagyjából megfelel az általa felvázolt második lehetőségnek. Ezenkívül egyéb olyan lehetőségeket is felvillantott, amelyek összefértek alapvető meggyőződésével. 1948-ban kifejtette például, hogy az Egyesült Államok már elérte a marxizmus által célnak tekintett végső állapotot. Szellemes tanulmányában azt hangoztatta, hogy „Henry Ford volt az egyetlen jelentős, autentikus és hithű marxista a XX. században”.
Kojève 1959-ben Japánban tett utazást, s úgy vélte, hogy a japán kultúrában az amerikaival szöges ellentétben álló modell fedezhető fel, amely kizárólagosan japán megoldásnak tekinthető. Elnevezést is kitalált rá, amelyben nagy kedvét lelte: „demokratikus sznobizmus”. Ezzel annak a kulturális elitnek a habitusát igyekezett megragadni, amely az amerikai életmóddal szembesülve demokratizálódáson ment keresztül, de egyúttal ragaszkodott a hagyományos életfelfogásához, s emiatt feltalálta „a sznobizmust a tömegek számára”. Kojève a végső állapot e változatát lábjegyzetben tüntette fel a Hegelről szóló könyvének új kiadásában, amely 1968-ban jelent meg.
Időközben számos furcsa érintkezése merült fel a tradicionalizmusnak és a modernizálódásnak, amelyet Kojève nem akadálynak tekintett a végső állapot felé tartó úton, hanem átmeneti jelenségnek. Megítélése szerint olyan viszonyok előkészítése mindez, amelyeknek közepette mindenki számára elfogadhatóvá válnak a világállam alapvető struktúrái.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969