2013. I-VI
 

Grothendieck, az eltűnt matematikus

„Nukleáris terek vannak benne, a »Grothendieck-féle univerzum«, amely túlmegy a szokványos halmazelméleten, továbbá egy egyenlőtlenség, amely egy olyan állandót vezet be a valós számok birodalmába, amelynek pontos értéke után még évtizedek múltán is zajlik a kutatás. Az egész csoda lényege azonban az algebrikus geometria átalakítása az úgynevezett »körök« alapján. Az algebrikus geometriában korábban olyan »számtestek«-et, vagyis számmennyiségeket vettek igénybe, amelyeknek körében az összes elem megkapható ugyanazon mennyiség más elemeinek összeadásával, kivonásával, szorzásával és osztásával.” Példaként a racionális számok hozhatók fel erre, amelyeknek körében azonban tilos nullával osztani. A „körök”-re felemlíthető egész számok ezzel szemben nem engedik meg az összes elem osztását új elemek nyerése céljából. Grothendieck azon elgondolása, hogy a geometriát a „körök”-re állítja át, kézzelfogható közelségbe hozta a matematikai gondolkodás két nagy területének, az algebrai számelméletnek és az algebrikus geometriának az egységesítését. Akit e küldetés magával ragadott — elsőként, persze, magát Grothendiecket —, az nem talál többé nyugtot. Grothendiecknek az alkotás lázas periódusában, amely egészen az 1970-es évek közepéig tartott, sikerült egy sor további áttörést elérnie a matematika egyetemes épületének építészetileg egymástól elválasztott szárnyai között — eközben nemegyszer tizenkét órát dolgozott naponta, s reggelente a padlón fekve találták álomba merülve az egyetemen.
A pályafutása jó néhány olyan szerepet osztott rá, amelytől végül sorra megszabadult. 1959-től a Bures-Sur-Yvette-ben működő Magasabb Tudományos Tanulmányok Intézetének professzoraként működött, s ezt az intézményt munkatársaival együtt „francia Princeton”-ná tette — így szokták emlegetni ezt az intézményt Einstein, Gödel és más hírességek működésének amerikai színhelyére célozva. Grothendieck puszta jelenléte elegendő lett volna ahhoz, hogy e helyet az algebra és geometria világának közepévé tegye, de ő nem volt magányos farkas, hanem az úgynevezett Bourbaki-csoport erőfeszítéseiből vette ki a maga részét. E csoport arra törekedett, hogy az egész matematikát axiomatikus alapokra helyezze. A csoport két tagjának, Armand Borelnek és Jean-Pierre Serre-nek köszönhető Grothendieck néhány olyan előadásának kiadása, amelyek egy fontos matematikai tétel újramegfogalmazását tartalmazzák, s ehhez csak annyit, hogy Grothendieck idő hiányában mulasztotta el a közzétételét. Grothendieck 1966-ban megkapta a matematikusok által elnyerhető legmagasabb kitüntetést, a Fields-emlékérmet, s négy évvel később feladta állását, hogy egy „Survivre” (túlélés) elnevezésű csoport tagjaként a békéért és a környezetvédelem ügyéért harcoljon. 1972-ig vendégprofesszorként még oktatott a Collčge de France fórumán, utána pedig Orsay-ben és Montpellier-ben működött. Az 1970-es évek közepén visszavonult a közélettől, s a földművelésnek szentelte magát Montpellier közelében.
A remeteéletet élő matematikus 1988 áprilisában levelet intézett a Svéd Királyi Tudományos Akadémiához, amelyben megindokolta, miért utasítja vissza a huszonhétezer dollár jutalommal járó Crafoord-díjat. A levél ilyen bekezdést tartalmazott: „Azokat a teljesítményeket, amelyek megszerezték számomra az akadémia jóindulatát, huszonöt évvel ezelőtt nyújtottam, olyan időszakban, amikor a tudományos világhoz tartoztam, s osztoztam annak szellemében és értékeiben. Már 1970-ben elhagytam e közeget, s a kutatói szenvedélyem legcsekélyebb gyengülése nélkül egyre inkább eltávolodtam a tudományos köröktől. A tudományt művelő szakmai réteg — legalábbis a matematikusok — etikai mércéje olyannyira lesüllyedt, hogy a kollégák körében szinte szabályszerűvé vált az aljas plágium, s az ilyesmit általánosan eltűrik, még a legkirívóbb és legelfogadhatatlanabb esetekben is. Ha ilyen körülmények között részt vennék a díjak és jutalmak elnyeréséért folyó játékban, akkor olyan szellemet és fejlődési irányt lennék kénytelen elismerni a tudományon belül, amelyet felettébb egészségtelennek tartok, ráadásul kihalásra ítéltnek tekintek, mert spirituálisan, sőt, intellektuálisan, valamint anyagilag is öngyilkos tendenciának tartom.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969