2013. I-VI
 

Ralf Dahrendorf életútja

Már kapható a visszaemlékezése. Határokon át című könyve a gyermek- és ifjúkoráról, a tudományos és politikai pályafutásáról, valamint a barátaival és néhány közéleti nagysággal való találkozásairól mesél. A könyv hangneme visszafogott. Dahrendorf sem a szerénység túlzásaiba nem esik bele, sem a túlzott öntömjénezés hangját nem üti meg. Tudja, hogy adottságai, vérmérséklete és szerencséje révén sokat elér. Ám mindebből elég laza szövedéket sző, amelynek elvarratlan szálai hozzájárulnak e memoár vonzerejéhez. Dahrendorf igen hamar magáévá tette a keveset mondani jegyében álló brit stílust, s amikor Lord Dahrendorfként bevonult a brit felsőházba, e téren már régen főrendnek számított a magafajta emberek között. A szerző nemcsak a külső valóságra tekint gyengéd iróniával, hanem a saját stílusára is.

Ennek jellemző bizonyítéka lelhető fel a könyvben. A szerző az emlékirat elején a személyiség kialakulásáról elmélkedik. Megjegyzi, hogy számos ember jelleme és életérzése megreked egy bizonyos életkorban, s olyan habitusa alakul ki, amely egészen a haláláig jellemző lesz rá. Dahrendorf számára a huszonnyolc éves kori közérzete a mérvadó. Ez a várakozásteli ifjúság életszakasza, amelyre egyrészt a tettvágy és idealizmus, másrészt a játékos, emiatt hébe-hóba árulásszámba menő gondtalanság jellemző. Ebben senki sem mondana ellent Dahrendorfnak. Épp ellenkezőleg, a visszaemlékezései megerősítik a második világháborút követő német korszaknak azt az optimizmusát, amelytől hajtva az emberek neki akartak látni a dolgoknak, s meg akarták találni a katasztrófából kivezető utat. Dahrendorf annyiban volt más, hogy semmiféle elfojtani vagy eltitkolni valója sem akadt.
Ebben az a közeg volt hasznára, amelybe beleszületett. A családja Észak-Németországból származott, s némely őse a kereskedelemben és a kisiparban tevékenykedett. Társaságkedvelő és a világra nyitott édesapja egyrészt szerkesztőként dolgozott, másrészt a szociáldemokraták színeiben Hamburg képviselője volt a német parlamentben. Hitler hatalomra jutása után a szén-nagykereskedelemben talált állást, s a rezsimet csak az otthoni beszélgetések során bírálta. 1944 októberében Freisler népi bírósága elé került. Míg társainak többségét halálbüntetéssel sújtották, az ő életét megmentette a börtönbüntetés. A Dahrendorf család 1945 után visszaköltözött Berlinből Hamburgba, s a politikus apa hamarosan ismét közéleti feladatoknak szentelte magát.
Az ifjú Dahrendorf számára elegendő jel utalt arra, hogy a nácik diktatúrája az ördöggel cimborál. Amikor a Mommsenről elnevezett berlini gimnáziumba járt, eltünedezett egyik-másik osztálytársa. Amikor röplapokat kezdett terjeszteni, előbb megfigyelték, majd kihallgatták, végül magánzárkába zárták. Az egyik frankfurti tömlöcben tanulta meg a fonákjáról becsülni a szabadságot, s később ez tette értékessé számára a függetlenséget és az intellektuális-erkölcsi autonómiát. Már diákként ellentípusát képviselte a vakbuzgóságnak és prozelitizmusnak. Ezenkívül arról is bizonyságot adott, hogy nem kis adag gyakorlatias ésszel áldotta meg a sors, gondoljunk csak a világháború utáni túlélésére, majd életének a tudományos nagyüzem keretei közötti berendezésére.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969