2013. I-VI
 

Ralf Dahrendorf életútja


Három témakör fedi át egymást visszaemlékezésében: eléggé kiforrott és bizakodó kedélyre utaló személyes emlékek; a német történelem nyilvános mozzanatai a zsarnokságtól a gazdasági csodán keresztül az európai integrációig; s figyelemre méltó karrier tudományos állomásai a szociológia, a kultúrkritika és a politikai filozófia terén. Mivel Dahrendorf az egészet csak részben meséli el időrendi sorrendben, részben viszont egymásba futtatja és újracsoportosítja a fejleményeket, sikerül gyengítenie azt a benyomást, hogy rendkívül sima és elegáns pályafutást tudhat maga mögött. A korszellemmel, az elöljárókkal, a betagolódás és az alárendelődés rítusaival kötött kompromisszumok nélkül kevesen lettek volna olyan hamar olyan sikeresek, mint az ifjú Dahrendorf, aki munkadühét az úriember elbűvölő modora mögé rejti. Igenis ki akar tűnni, de nem vetélytársként.
Dahrendorf tudósként egyrészt könnyednek mutatkozik, másrészt sokoldalú érdeklődésről tesz tanúbizonyságot. Hamburgban germanisztikát és filozófiát tanult. Ernst Zinn, a mentora már ókori filológusként említette. Ugyanakkor újságíróként dolgozott be az egyik tudományos folyóirathoz, s a disszertációjában azzal foglalkozott, hogy miként fest az igazságosság fogalma Karl Marxnál. Ekkor fogalmazta meg első bírálatát az utópista-eschatologikus gondolkodásmóddal szemben. A történelmi folyamat egészének értelmezése helyett a liberális álláspont kidolgozására törekedett azon meglátás alapján, hogy bárminemű megismerés az ideiglenesben gyökerezik, s a valóság rácáfolhat. Akkoriban még nem ébredt rá arra, hogy ezzel voltaképpen későbbi barátjának, Karl Poppernek a filozófiáját fejlesztette tovább. Popperrel egyébként már londoni tartózkodása idején megismerkedett, ugyanis 1952-ben a Londoni Közgazdasági Egyetemen tanult, ahol a vitázó kedvű szkeptikus eleinte irritálta, később viszont a bűvkörébe vonta. Amikor Dahrendorf harmincéves korában átvette a szociológiai tanszék vezetését a Tübingeni Egyetemen, a világképe olyan értelemben már megszilárdult, hogy az elmélet felől a gyakorlat irányában kell haladni.
A szociológiát ugyanis egyrészt a szellemi formák és képződmények megértésének német iskolája határozta meg Max Weber és Karl Mannheim óta, másrészt e tudományágnak az angolszász szokásnak megfelelően bele kell bocsátkoznia az élet kemény és kézzelfogható reáliáinak tanulmányozásába. Ebből az következett, hogy Dahrendorf a munka és a család fogalmát vizsgálta a modern ipari társadalomban, az osztályok rétegződésében, a tőke és a politika kölcsönös összjátékában. Helmut Schelsky korai tanulmányai e vonatkozásban többet adtak neki, mint Horkheimer és Adorno A felvilágosodás dialektikája című értekezése. Még akkor is érdemes szemügyre venni a gyakorlatilag fennálló viszonyokat, ha normatív elemeket kell tiszteletben tartani és előmozdítani.
Dahrendorf belevetette magát a való világba, elutazott Amerikába, Franciaországba, Olaszországba, Belgiumba és újra meg újra Angliába. Időnként politikusként is próbálkozott, volt parlamenti államtitkár a Walter Scheel által irányított német külügyminisztériumban, s a brüsszeli bizottság egyik megbízottjaként is tevékenykedett. Amikor 1974-ben meghívták a Londoni Közgazdasági Egyetem igazgatójának, ezt a feladatot is gyakorlatiasan látta el. Bár sok esetben csak horizontálisan munkálkodik, nem vertikálisan, az a csodálat, amellyel Jürgen Habermasnak és enciklopédikus művének adózik, tökéletesen számot vet egy másfajta gondolkodásmód és kutatás lehetőségével.
Emlékiratában kitér római, nápolyi és ischiai tartózkodására, egy kereskedelmi hajó fedélzetén New Yorkba és Kubába tett utazására, továbbá kiemelkedő személyiségekkel való találkozásaira is. A szöveg könnyen olvasható, szinte már „amerikai”, lelki vívódásokról sehol sem esik szó. A keveset mondáshoz az is hozzátartozik, hogy elhallgatja az általa végzett hatalmas munkát és óriási szorgalmát. A liberális attitűd tükrében ugyanis szemérmetlenségnek tetszenek az önvallomások. Az a boldog ember pedig, aki még mindig huszonnyolc évesnek érzi magát, s így lépi át a határokat, még sok mindent maga előtt tudhat.


<<előző 2. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969