2013. I-VI
 

Neurobiológia előítéletek nélkül

A mai értelmiségiek négy okból tartanak az emberi természet genetikai, neurobiológiai és evolúciós alapjainak kutatásától. Az első az egyenlőtlenségtől való félelem. Azon tanítás vonzereje, amely szerint az emberi elme tiszta lap (tabula rasa), abból az egyszerű matematikai tényből fakad, hogy a nulla egyenlő nullával. Ha mindenki nulláról indul, akkor senkinek sincs több a „lapján”, mint bárki másnak. Ha viszont a szellemi képességek jókora adagjával születünk, akkor bizonyos emberek képességei jobban vagy rosszabbul működhetnek, mint embertársaikéi. Ez megnyithatja az utat a diszkrimináció, az eugenika, a rabszolgasorba taszítás, sőt, a népirtás felé.
Csakhogy ez téves következtetés. Amikor a politikai egyenlőség érdekében lépünk fel, nem azt állítjuk, hogy az emberek klónok, hanem azt az erkölcsi igényt hangsúlyozzuk: az embereket bizonyos területeken egyénekként és ne azon csoport statisztikai átlagaként kezeljék, amelyhez tartoznak. Ezenkívül elismerjük ezzel azt, hogy az emberekben bizonyos dolgok közösek. Senki sem szeretné, ha megaláznák, elnyomnák vagy rabszolgasorba taszítanák. Aki a politikai egyenlőségért lép fel, az elismeri: az embereknek elidegeníthetetlen jogaik vannak, ám korántsem muszáj egyúttal úgy vélekedni, hogy az emberek között semmiféle szempontból sem szabad különbséget tenni.
A másik aggodalmat az kelti, hogy az ember netán képtelen jobbá válni. Ha az emberrel vele születnek bizonyos hibák és fogyatékosságok, például az önzésre, az előítéletekre, a rövidlátásra és az öncsalásra való hajlam, akkor bármiféle politikai reform puszta időpocsékolás. Ez az érv sem állja meg a helyét. Tudjuk, hogy a társadalmon lehet javítani, mert ilyen javulások már előálltak, gondoljunk csak a rabszolgaság, a kínvallatás, a vérbosszú, a zsarnokság és a nők birtoklásának megszüntetésére a nyugati demokráciákban. Az emberi elme bonyolult rendszer. Megtalálhatjuk annak a módját, hogy a különböző motivációinkat kijátsszuk egymás ellen, s ezáltal javítsuk életkörülményeinket.
A harmadik riasztó tényező a determinizmustól való félelem, vagyis az attól való rettegés, hogy az emberek nem tehetők felelőssé a tetteikért, mert mindannyiszor az agyukra, a génjeikre vagy az evolúció lefolyására hivatkoznak, evolúcióból fakadó kényszereket és gyilkos géneket fognak ürügyként felhozni. A helytelen magatartás esetén felhozott legbutább mentségek azonban rendszerint nem biológiai összefüggések szoktak lenni, hanem bizonyos környezeti feltételek. Ennek lehetünk a tanúi például akkor, amikor egy erőszaktevő arra hivatkozik, hogy a pornográfia tette azzá, amivé lett. Ha e vonatkozásban veszélybe került az egyén felelőssé tétele, akkor az korántsem kizárólag a biológiai determinációból fakad, hanem mindenféle determinációból, a kisgyermekkori tapasztalatokat, a tömegtájékoztatás hatását és a szocializációt is beleértve.
A negyedik aggasztó tényező a nihilizmustól való félelem. Ha kimutatható, hogy összes motivációnk és értékünk az agy élettani működésének terméke, az agyműködést viszont az evolúció erői alakították, akkor ezek a motivációk és értékek bizonyos értelemben látszólagossá válnak, s nem lesz objektív realitásuk. Ez esetben nem szeretném a gyermekemet igazán, hanem csupán a génjeim továbbadására törekednék önző módon. Aki így érvel, az szem elől téveszti a „legkézenfekvőbb” (az agyszerkezetem folytán számomra fontos dolgok) és a „végső magyarázat” (a nekem ezt az agyat adó evolúciós folyamat) közötti különbséget. Igen, az evolúció rövidlátó, önző folyamat, amelynek során a gének azon képességük alapján szelektálódnak, hogy mennyiben képesek minél több másolatot létrehozni önmagukról, de az evolúció egoista, amorális folyamatát semmi sem akadályozza meg abban, hogy a természetes szelekció révén olyan szervezetet hozzon létre, amely nagy aggyal, társadalmi képességekkel és erkölcsi érzékkel rendelkezik.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969