2013. I-VI
 

Diaszpórák a világban

Mindezen kérdésekre valamilyen diaszpóra, vagyis az eredeti hazáján kívül élő népszórvány felemlítésével lehet röviden válaszolni. Macedóniának azért nincs nagykövetsége Ausztráliában, mert az ottani görögök szerint a hajdani jugoszláv tagköztársaság tőlük bitorolta el a Macedónia elnevezést. Minthogy a görögök szavazatai sokat számítanak a szigetországban, az ausztrál kormány nem engedélyezte Macedóniának nagykövetség megnyitását Canberrában, mert ezzel akarta lecsillapítani a görögöket, akik felháborodtak, amikor új hazájuk hamar elismerte az újonnan kikiáltott Macedóniát.
Habár a nagykövetség hiánya szélsőséges esetnek tekinthető, ám jellemző példa arra, hogy miként lobbizik egy diaszpóra olyan politika érdekében, amely kedvez eredeti hazájának. Mostanában azonban olyan jelenségre is felfigyelhetünk, hogy a diaszpórák egyre nagyobb befolyást gyakorolnak azokra az országokra, amelyeknek hátat fordítottak ugyan, de érzelmileg mégsem szakadtak el tőlük. Erre jó példa Nagy Sándor emlékművének esete is. A görög diaszpóra olyannyira büszke Nagy Sándorra, akinek macedón királysága a mai Görögország északi részét is magában foglalta, s olyannyira igyekszenek görögnek tudni őt, hogy a képmását bele akarják vésetni a Kerdüllion hegy egyik sziklafalába. Az athéni görög illetékeseket elborzasztja ez az elképzelés, de a Chicagóban székelő Nagy Sándor Alapítvány minden követ megmozgat a munkálatok megindításáért, s munkatársai úgy nyilatkoznak, hogy az alapítványt támogatók fedezni fogják a negyvenötmillió dollárra rúgó költségeket. Bármennyire groteszknek tetszik is ez a terv, hiszen a Nagy Sándor-portré négyszer nagyobb lenne a hajdani amerikai elnököknek a Mount Rushmore sziklafalába belevésett képmásainál, lehetséges, hogy a görög kormány mégis beadja a derekát. Amikor ugyanis elő akarja mozdítani érdekeit Amerikában, akkor kénytelen a gazdag görög amerikaiakhoz fordulni támogatásért.
Eritrea hasonlóképpen a külföldön élő honfitársakhoz fordult segítségért, amikor határháborút vívott Etiópiával 1988 és 2000 között. Ez a kicsi, 3,8 millió fős, mindössze hat éve fennálló, szegény ország nem volt abban az anyagi helyzetben, hogy meg tudjon küzdeni sokkal nagyobb szomszédjával, ám a kormánya meglepő módon el tudta vonni a külföldön élő háromszázharmincháromezer eritreaitól évi jövedelmének a 2%-át, s ez elősegítette a szörnyű háború finanszírozását és egyben meghosszabbodását.
A külföldön élő horvátok szintén megtették a magukét hazájukért a függetlenség 1991-beli elnyerése előtt és után egyaránt. Az 1990-es évek elején, röviddel az európai kommunizmus összeomlása után, de még a jugoszláv föderáció széthullása előtt felszólították külföldön élő honfitársaikat a hazatérésre. Némelyek haza is tértek, s részt vettek az 1991-ben kirobbant háborúban, mások viszont pénzt teremtettek elő; 1991-ig harmincmillió dollár gyűlt össze. A kivándorolt horvátok erőteljesen lobbiztak Németországban, s ennek az lett az eredménye, hogy a németek rövidesen rábírták az Európai Uniót az új állam elismerésére. A nacionalizmustól fűtött emigránsok körülbelül négymillió dollárt szedtek össze a horvát soviniszta Franjo Tudjman elnök választási kampányára 1990-ben, s cserébe parlamenti képviselethez jutottak 1992-ben, amikor az ország elnyerte a függetlenségét. A százhúsz képviselői mandátumból tizenkettőt szereztek meg a diaszpórában élő horvátok, akik a külföldi konzulátusokon vagy a zágrábi hatóságok által kijelölt közösségi központokban, klubokban és templomokban adhatták le szavazatukat. A Horvátországban élő etnikai kisebbségek ugyanakkor mindössze hét mandátum birtokába jutottak.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969