2013. I-VI
 

Hány világ az e világ?
Balogh Tibor

Rövid áttekintésemben arra teszek kísérletet, hogy a test–lélek szembeállítás bizonyos modern reprezentációját érzékeltessem, s felderítsem, hogy a kitüntetett megoldási kísérlet mennyire mutat túl a korspecifikusságon, régebbi próbálkozások folytatójaként bemutatva, feltüntetve magát — joggal vagy kifogásolható módon. Egy megnyilatkozás önnön visszavezetésének, elődkeresési próbálkozásainak elfogadhatóságáról fejtem ki véleményemet.
Karl Popper 1994-ben publikált előadás-sorozata (amelynek első kiadása nem sokkal a szerző halála után látott napvilágot) mintegy végső üzenetként summázza ennek a minden bizonnyal markáns, sok szempontból meghatározónak ítélhető teoretikusnak a felfogását. Először — vázlatosan — Popper koncepcióját ismertetem, majd megpróbálom szembesíteni egyik hivatkozási alapjával. Karl Popper Test és elme. Az interakció védelmében című műve (magyar nyelven a Typotex Kiadó jelentette meg 1998-ban) szintézisnek tekinthető, s ez az értékét egymagában kifejezésre juttatja.
Popper a tudás két fajtáját különbözteti meg. A szubjektív és az objektív tudás közötti eltérés beláttatása érdekében hangsúlyozza: az objektív értelemben vett tudást — a példa kedvéért — a „jól ismert, hogy a víz hidrogénből és oxigénből áll” állítás, míg a szubjektív értelemben vett tudást a „tudom, hogy a víz hidrogénből és oxigénből áll” kijelentés illusztrálja. (Gyanítom, hogy itt az általános és az egyes számú alkalmazás kitüntetett szerepével van dolgunk.)
A szubjektív tudás a második világot, míg az objektív a harmadikat adja, az első világ pedig a fizikai tárgyak, testek univerzumából áll. A test és az elme szükségszerű szétválasztásának követelményét alátámasztandó Popper úgy érvel: az episztemológusok hagyományos modelljével szemben (amely a szubjektívból az objektívbe való tendálást ismeri el) észre kell vennünk azt, hogy a fogalmi tárgyiasultságnak alá van rendelve a személyiség, az individuum, mivel
a) a szubjektív tudás túlnyomóan velünk született lehetőségek megnyilatkozása, s diszpozíciókat vagy velünk született diszpozíciók módosulatait foglalja magában;
b) jóllehet az első világ már a második előtt létezett, a második világ alapjai pedig a harmadik világ megjelenésénél hamarább egzisztáltak, a második világ igazán a harmadikkal való kölcsönhatásban konstituálódott, méghozzá olyképpen, hogy a második világ a harmadiknak az alárendeltje. A második világ mint a diszpozíciók tere az állatoknak is rendelkezésére áll, a harmadik világnak azonban csak analógja létezhet az állatok körében.
Ami Popper emergens evolúciós teóriáját illeti, szerinte egy faj egyede a szükséglet által kikényszerített problémamegoldás kedvéért viselkedésmintázatot kreál, amely — ha alkalmasnak bizonyul rá — áthagyományozódik, s hosszú távú célszerűsége esetén genetikailag rögzülhet. E rögzülés mint specializáció elsáncolássá válhat, ugyanis a konkrét környezeti kihívást extrém pontossággal, genetikailag rögzítő individuum/faj képtelennek bizonyulhat reflektálni a megváltozott feltételekre. Popper itt azzal az alátámasztással rukkol ki, hogy „a specializációból eredő minden genetikai rögzülés, elsáncolás idővel halálossá válik” (Popper, 1998, 73. l.) addigi sikerei ellenére is. Gondoljunk a libanoni cédrusra: nem vírus vagy egyéb konvencionális természeti ellenfél végzett vele, hanem a harmadik világbeli tervekkel önmagát elhalmozó ember, aki hajóépítésre kiváltképpen alkalmasnak találván kiirtotta ezt a fafajt. Tehát ami túlzottan, transzformációt nem tűrően perfekt, annak a továbbélését illetően tamáskodhatunk.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969