2013. I-VI
 

Svájci magatartáskódex orvostudományi kutatók számára

— Ön anatómusként és fiziológusként dolgozott a nyugdíjazásáig, s a Svájci Orvostudományi Akadémia alelnökeként még mindig kapcsolatban áll a kutatással. Csökkent a tudósok becsületessége az utóbbi években?
— Véleményem szerint nem. A kutatási csalás egyidős a kutatással, amely emberi tevékenység, emiatt az összes emberi erények és gyengék kiütközhetnek rajta. Ehhez járul, hogy a kutatás társadalmi kontextusban zajlik. Az utóbbi években viszont tényleg megnövekedett a versenyből fakadó nyomás.
— Az Egyesült Államokban, Németországban és más országokban már évek óta érvényben van az orvostudományi kutatások magatartáskódexe. Svájc miért csak most jutott el idáig?
— Voltaképpen már régen ki kellett volna bocsátanunk ilyen iránymutatót.
— Mi bizonyult ezúttal döntőnek?
— A berni orvosi fakultás kezdeményezése. Eddig nem volt világos, hogy tudományos tisztességtelenség gyanúja esetén miként kell eljárni. Nekünk az akadémián néhány évvel ezelőtt dolgunk akadt egy ilyen esettel, amelyből kitűnt, hogy formális kereteket kell adni az eljárásnak, máskülönben egyetlen szerv sem érzi magát illetékesnek. A korábbiakkal ellentétben manapság már a közvélemény is jobban figyelemmel kíséri a kutatóintézetekben zajló fejleményeket. Régebben még nagyobb lehetőség nyílt arra, hogy belső szabályozással kezeljék a visszaéléseket.
— Milyen nagy csalásokat tart számon a tudománytörténet?
— Az orvosi biológiában körülbelül harminc évvel ezelőtt az úgynevezett patchwork-egér volt a leghíresebb eset. Egyértelműen csalásról volt szó. Egy New York-i kutatócsoport azt akarta akkoriban bebizonyítani, hogy lehetőség van az emlősök klónozására. A kísérleti fehér egerek hátára mesterségesen vitték fel a foltokat. Az 1980-as években hasonló csalás esett meg Genfben. A vétkes kutató elveszítette az állását. Újra és újra előfordulnak plágiumok, vagyis az, hogy valamelyik kutató visszaél a véleményezőként élvezett státusával, s a saját neve alatt teszi közzé mások kutatási eredményeit. Jómagam kétszer váltam plágium áldozatává ifjabb éveimben.
— Számszerűsíthető, hogy mennyire gyakoriak a tudományban a csalások?
— Nem. Csak a jelentősebb eseteket ismerjük, mert azokra többnyire fény derül. Valószínűleg gyakran észrevétlenek maradnak a kisebb vétségek, pedig azok is ronthatják a tudomány hitelét.
— Ismeretesek olyan konstellációk, amelyek csalást eredményeznek?
— A kutató rendszerint valamilyen hipotézisből indul ki, s kísérletekkel akarja bizonyítani azt. Ha a kísérleti eredmények nem felelnek meg a várakozásának, akkor elvben két lehetősége nyílik a kezelésükre. Először is kételkedhetni kezdhet a kérdésfelvetésében. Ez szokványos reakció, hiszen csak így juthat az ember újabb felismerésekre. Másrészt a kutató számára túl nagy lehet a kísértés arra, hogy kitartson a hipotézise mellett. Ennek érdekében azután félretolja a nemkívánatos eredményeket, „helyesbíti” az adatokat vagy manipulálja a statisztikai kimutatásokat.
— A kutató is el kell adja a kutatási eredményeit. Határ vonható-e a megengedett manipuláció és a tudományos becstelenség között?
— A legcsekélyebb manipuláció sem engedhető meg. Minden adatot közzé kell tenni, még akkor is, ha rácáfolnak a hipotézisre. A becsületesség abszolút követelmény. Ebből jottányit sem lehet engedni. Voltaképpen valamennyi negatív eredményt is közzé kellene tenni, vagyis azokat is, amelyek nem támasztják alá a hipotézist. Ezzel, persze, nem arathatók babérok, de a tudomány haladásához mégis fontos lenne. Nem kellene ugyanis újra és újra elvégezni olyan kísérleteket, amelyeken más kutatócsoportok már régen túljutottak.
— Elmondható a kutatási programok valamelyik szakaszáról, hogy különösen módot nyújt manipulációkra?
— Az orvosbiológiai kutatások esetén a kísérleti és a klinikai rész is ilyen. Mivel sokszor komplex rendszerek, például egész szervezetek vagy bizonyos szervek funkcióinak vizsgálatára kerül sor, fennáll annak a veszélye, hogy a kutató igyekszik lerövidíteni a kísérletek menetét. A kutatás során ugyanis minduntalan konfliktusok merülnek fel. Az állatkísérletek alkalmával például sok kísérleti állatot kell felhasználni a megbízható adatbázishoz, ez azonban ellenkezik az állatvédők felfogásával, ráadásul sokba kerül.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969