2013. I-VI
 

A kozmológiai állandótól az öntudatig
Menyhay Imre

(Az ID mint a túlélés és az ösztönszintű gazdálkodás alapja) Freud a hajtóerőket két csoportba osztotta. Az egyik oldalon találhatók az életfenntartó hajtóerők, a másikon az életellenesek. Életfenntartó hajtóerőkön minden olyan ösztönzést, szükségletkielégítésre való késztetést értünk, amely az életet szolgálja. Ilyen például a társas kapcsolatokra, a kommunikációra, a szociális érzelmi védettségre törekvés és minden olyan organikus funkció, amely nélkül teljes értékű élet nem lehetséges. Az utóbbihoz sorolandó az izomtevékenység, a mozgás, a látás, a vizelet- és székletürítés stb. Az életfenntartó hajtóerők közül Freud jellegzetes példaként a szexualitást és az éhséget helyezte előtérbe, mert kulcsfontosságúnak tartotta őket: a szexualitás a faj, míg az éhség az egyed fenntartását szolgálja. Freud az életellenes hajtóerőket a halállal, az elmúlással, a destrukcióval hozta összefüggésbe. A két ellentétes hajtóerőből álló hajtóerőpárt Freud Esnek (magyarul Ez, Az) nevezte. Az Est több nyelven Idnek mondják, ám az Id nem azonos az ID-el. Az ID (idioplazma, protoplazma) az életet hordozó ősanyag, amelyben az Esnek (Idnek) is helye van.
A teremtés folyamata minőségek egymásra épülésén nyugszik. Az evolúcióban a törzsfejlődés (filogenezis) során az én az Esből (Idből), az Es az idioplazmából (ID-ből), az ID a molekulából (M-ből), az M az atomból (A-ból), az atom a formát jelentő alapvető feszültségtöltetű részecskékből (+ 0 –), a feszültség a semleges energiából (E0-ból) lett a relativitás (racionalitás) szintjén azzá, ami az irracionális abszolútum szintjén egyszerűen „csak” van. Az E0 az a kozmológiai állandó, amelyet Einstein A-val jelzett, azaz amely nem lett, hanem van.
Ami „csak” van, az nem csupán az energia, nem csupán céltalanul zubogó hajtóerőkatlan, mint az Es állapota az én kialakulása előtt, hanem Freud szerint is az Esben rejlő energiarendeződés (megszállás) képessége koncentráció révén, s ez teszi lehetővé az én kifejlődését. Az Es e különleges minősége egyben az energia különleges minősége (α) is, amely képes a zabolátlan erőt (E0 → Es) az individuális én kialakulása felé koncentrálni, s önmagát a relativitás szintjén keresni és megtalálni (Ω). Az energia eme irányfelvétele, az én célbavétele az az ősenergiában rejlő többletminőség, amely célt ad a zabolátlan energia folyásának, s amelyre joggal támaszkodhatnak a vallások és az értelmes emberek valamilyen rendező erő létezésével kapcsolatban, még akkor is, ha a túlbuzgó redukcionalisztikus (csupán a vetületre koncentráló és a forrást elhanyagoló) tudóstársaság egy része nem akar hallani róla.
A relativitás szintjén önmagára talált tudat (az én) sohasem lehet eredeti önmaga (α), mert az abszolútum szintjén önmaga minősége nem egyezhet meg a relativitásszintű öntudat (az individuális én) minőségével. Ez az áthidalhatatlan különbözőség az abszolútum és a relativitás különbözőségéből adódik.

A relativitás ismertetőjegyei:* jelenségek vannak* ellentét, feszültség (+ 0 –)* értékek* birtoklás, függőség* négy dimenzió, tömeg, formák* idő, mulandóság* mozgás, sebesség* racionalitás, logika* relatív (összehasonlítható) Az abszolútum ismertetőjegyei:* egyetlen jelenség van* feszültségmentesség (E0)* semlegesség * lét* egység, formanélküliség, tér* időnélküliség, örökkévalóság* mozgásnélküliség, nyugalom * irracionalitás, érvénytelen logika* abszolút (összehasonlíthatatlan)

Az út vissza az eredethez: ÉN (Ω)→ Es (Id) → ID → M → A → (+ 0 –) → E0 → α

Az énhez vezető út ennek a fordítottja. Az E0 → Es abszolút és örök jellegét még markánsabbá teszi, hogy az Es az ID-ben gyökeredzik. Mint tudjuk, az ID az idioplazma rövidítése. Az idioplazma pedig Weismann szerint az öröklés tulajdonságait hordozó szerves ősanyag, amelyet a tudomány protoplazma elnevezéssel tart számon: „A protoplazma molekuláris szerkezete egyúttal feltételezi azokat a különleges működéseket, amelyek jellemzik. E működések lényege: a bonyolult rendszer folytonos változásai szükségesek ahhoz, hogy fennmaradjon. A protoplazma a fizikai kémia nyelvén szólva nyílt rendszer, amelynek anyag- és energia-egyensúlyát az biztosítja, hogy a külvilág anyagai folytonosan áramlanak rajta keresztül. Ez a folyamat az anyagcsere, tehát alapvetően különbözik a végállapothoz, nyugalomhoz vezető anyagkicserélődéstől, amelyet az élettelen természetben figyelhetünk meg. Az életjelenségek és az azok alapját képező anyagcsere is éppen abban különbözik az élettelen természetben észlelhető egyes jelenségektől, hogy összerendezett, térben és időben meghatározott módon kapcsolódó, vezérelt és szabályozott folyamatok. Ezt a különleges térbeli és időbeli meghatározottságot biológiai organizációnak (szerveződésnek) nevezzük” (Kiszely, 1989, 26. l.). Más szóval a biológiai organizáció a szerkezet (struktúra) és a működés (szisztéma) összefonódásán nyugszik. A biológiai organizáció a lelki élet organizációjában is tükröződik — ezt Freud, éleslátással, a lelki élet struktúrájának és szisztémájának felvázolásával juttatta érvényre.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969