2013. I-VI
 

A csatlóslét közhelyei
Farkas Attila Márton

(Erősödő barátságunk) Ez az írás tulajdonképpen egy sajtókutatás mellékterméke. Az elmúlt másfél év során külsősként részt vettem egy, a KSH megbízásából és a Teleki Intézet támogatásával végzett kutatásban, amelynek keretében a külföldiekről alkotott képet, illetve e kép változásait vizsgáltuk az 1945 és 2000 közötti hazai sajtóban. E hatalmas téma részeként rám és feleségemre jutott (egyebek mellett) a Szovjetunióval és a Nyugattal foglalkozó sajtóanyag, s a régi újságcikkek olvastán egyre inkább a „nagy baráti felszabadító és szövetséges” iránti szervilis attitűd gondolkodás- és beszédmódja került érdeklődésem fókuszába. Egyrészt úgy találtam, a rendszerváltással nem szűnt meg a hivatalos lelkesedés, csupán a Szovjetunió helyére a Nyugat (Amerika és az absztrakt Európa) került, bár a stílus és a szituáció változott. (Az 1990-es évek mainstream sajtójának hangvételét egyfajta kedélyeskedő irónia hatotta át, a jobboldali sajtóval pedig megjelent a Nyugattal szembeni szkepszis is.) Másrészt mint újságolvasót elborzasztott a balliberális sajtóban 2001 szeptembere után érzékelhető irányváltás, s az azzal megjelenő régi, ismerős hang (és hangulat) visszatérte. Olybá tűnt számomra, hogy a terrortámadás után egyre gyakrabban találkozom ugyanazokkal a közhelyekkel, klisékkel, lózungokkal, illetve ugyanazzal a gondolkodásmóddal és meggyőzési metódussal, mint a kutatás szovjet témájú sajtóanyagában — s persze gyerek- és kamaszkori emlékeimben. S bár a hazai mainstream publicisztikát en bloc még nem ez jellemzi (e beszédmód részben a politikából szivárog le, s megjelent az értelmiségi ellenállás is), a jelenség mégis figyelmeztet valamire: jelzi Magyarország külső és belső kiszolgáltatottságát. Mindenesetre azzal vigasztalom magam, hogy antropológusként egy hagyomány survivaljét tanulmányozhatom, aminek révén a kezdeti ellenérzés átváltozott egyfajta etnográfiai érdeklődéssé.
Cikkem megírásához a végső indíttatást a közszolgálati televízió egy tudósítása adta: 2004 júliusának végén az esti híradó egy elsőre talán jelentéktelen, ám bizonyos szempontból mégis figyelemre méltó eseményről számolt be. Azok a szerencsés magyar fiatalok, akik hamarosan az Egyesült Államokban tanulnak majd, nagy megtiszteltetésben részesülhettek: személyesen találkozhattak az itt tartózkodó amerikai külügyminiszterrel. A beszélgetés ugyan mindössze fél óráig tartott, ennélfogva inkább szimbolikus-reprezentatív eseménynek volt nevezhető, jelentőségét mégsem becsülhetjük túl eléggé, hiszen a „nagy ember”, aki világméretű kérdésekben dönt nap mint nap, értékes idejéből áldozott azért, hogy a jövendő magyar generáció képviselőivel találkozzon. A híradás (pontosabban maga az esemény) legalábbis valami ilyesmit sugallt. Az eseményen egyébként részt vett Kovács László külügyminiszter, George Herbert Walker, az Egyesült Államok budapesti nagykövete‚ valamint Simonyi András washingtoni magyar nagykövet is. A fiatalok bátran kérdezhettek a nemzetközi helyzetről, az amerikai szerepvállalásról és hasonló dolgokról. Colin Powell közvetlenségéről –– de mondhatjuk azt is: az őszinteség és nyíltság légköréről — tanúskodott, hogy a diákok rákérdezhettek a politikus személyes vezetői stílusára, sőt még arra is, hogy nem akar-e véletlenül elnök lenni. Természetes, hogy a barátságos, oldott légkörű, kötetlen beszélgetésen szóba kerültek a magyar–amerikai kapcsolatok is. Az egyik diáklány kérdése arra irányult, vajon az Egyesült Államok számára miért fontos Magyarország. Colin Powell erre válaszolva kijelentette: „Magyarország saját maga miatt fontos az Egyesült Államok számára, s egyenlő partnere Amerikának, hiszen az országok közötti kapcsolatban nem az államok mérete számít, hanem az, hogy képesek-e együtt dolgozni.” Ehhez még hozzátette, hogy bár az Egyesült Államok nagy ország, erős demokráciával és gazdasággal, ám éppen óriási befolyása miatt nem szigetelődhet el a világ többi részétől, és segítenie kell más országoknak a demokrácia, a béke és a szabadság megteremtésében. Kovács László ez utóbbi kapcsán külön hangsúlyozta, hogy amikor két évvel korábban látogatást tett az Egyesült Államokban, Colin Powell első kérdései arra vonatkoztak, hogy Magyarország eléggé elkötelezett-e‚ s ha igen, milyen szerepet vállalna a terrorizmus elleni harcban. Vajon mindent megtesz-e a szélsőségek visszaszorításáért? A határozottan igenlő válasz után az amerikai külügyminiszter ünnepélyesen kinyilvánította, hogy úgymond „új fejezetet nyithatunk a magyar–amerikai kapcsolatokban”. Colin Powell a diákokkal beszélgetve elégedetten jelentette ki: ebből az új generációból kerülnek ki a jövő politikai és gazdasági vezetői, s reményét fejezte ki, hogy a fiatalok értékelik is, amit a demokrácia nyújt. A beszélgetés végén a fiatalok egy Magyarországról szóló képes albumot és egy Rubik-kockát nyújtottak át az amerikai külügyminiszternek.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969