2013. I-VI
 

Szürke eminenciások a magyar történelemben
Frideczky Frigyes

Őeminenciája megszólítás illeti a katolikus érsekeket, bíbornokokat. A szürke eminenciások pedig olyan történelmi személyiségek, „akik mindent el tudtak intézni és meg tudtak akadályozni, mindenkiről mindent tudtak, s kezük mindenhova elért”. E könyvben az olvasók elé tárt hetvenöt szürke eminenciás némelyike valóságos magas méltóságú egyházi személy, akinek „szava után megy a király”, de nem feltétlenül mindegyik az, mint például az 1010–1074 között élt Vid bácsi ispán, a német eredetű Gut-Keled nemzetség magyarországi tagja, a XI. századi trónküzdelmek egyik legharcosabb alakja, I. András és Salamon király rendíthetetlen híve, aki ellenségei (és a Képes Krónika) szerint „úgy irányította a királyt, mint mester a tanítványát, s a király jog szerint nem, de valójában az ő alattvalója volt”. Vid maga vezette bácsi haderejét Géza és László ellen, de az 1074. március 14-ei sorsdöntő mogyoródi csata során a László által felkért cseh segédcsapatok végeztek vele és seregével. A győztesek felhasították mellét, szemét kivájták, s az üregekbe földet szórtak, mondván: „Sosem lakott jól a szemed kincsekkel és méltósággal, most hát lakassa jól szemedet és szívedet a föld!”
Az emberek, amikor királycsináló vagy a politikai élet más határozott háttérirányítóira gondolnak, önkéntelenül jeles egyházi vezetők (Bakócz Tamás, Fráter György, Pázmány Péter, Simor János, Prohászka Ottokár, Serédi Jusztinián) jutnak eszükbe, holott az itt bemutatott hetvenöt főember között csupán tizenegy volt magas méltóságú egyházi vezető. Régmúltunkból felbukkan II. András királyunk (1205–1235) első feleségének, Gertrúd királynénak rokona: Ampod fia Dénes, II. András új intézkedéses politikájának egyik hű támasza, az uralkodó belpolitikájának meghatározó személyisége. Tárnokmesterként ő lett a gazdaság irányítója. Kiépítette a királyi jogon szedett jövedelmek rendszerét, hogy ezáltal pótolja a birtokadományozás révén az uralkodót ért nagymértékű veszteségeket. Az adók, vámok és királyi monopoljogok kerültek előtérbe. Az új intézkedések politikája egy sor előkelőt állított II. András mögé, másfelől az elégedetlenkedők számát is növelte. Amikor II. András 1217-ben keresztes hadjáratot vezetett, távollétében a hataloméhes ellenzék előnyös helyzetbe került, amely mögött II. András legidősebb fia, az 1214-ben megkoronázott Béla állt. Dénes tárnokmester politikai pályafutása a II. András és fia, IV. Béla közötti erőviszony függvényében hol felívelt, hol lehanyatlott. Ő, aki II. András alatt az ország legnagyobb hatalmú főméltóságai közé tartozott, tárnokmesteri tisztsége mellett 1216-ban szepesi, 1216–1219 között abaúji, 1220–1222 között bácsi ispán volt. A belső feszültség 1222-ben palotaforradalomra vezetett: II. András régi hívei kiszorultak a vezető tisztségekből, Ampod fia Dénes is elvesztette tárnokmesteri címét. Az 1222. évi Aranybulla kibocsátását követően azonban annak kieszközlői megbuktak, s II. András régi hívei, köztük Dénes is, még 1222-ben visszakapták a hatalmat. Dénes 1227-ben már nádori méltóságba került. II. András halála után fia, IV. Béla bosszút állt apja hű tanácsosain. Dénes bűnhődött a legsúlyosabban: miután Béla 1235-ben megvakíttatta, feltehetően ezt követően, 1236-ban meg is halt.
Szándékosan nem foglalkozunk a legnagyobb hírű egyéniségekkel, akiket –– a róluk szóló alapos monográfiák, tanulmányok alapján –– a nagyközönség amúgy is jól ismer. Beszélnünk kell azonban Lodomér 1278–1298 közötti esztergomi érsekről, az Árpád-kor egyik legkiemelkedőbb politikusáról, aki élete végéig egy működőképes kormányzat megvalósításán, illetve a királyi hatalom stabilitásának helyreállításán és megőrzésén tevékenykedett. Feltehetően a tatárjárás előtt, az 1230-as években, Monoszló avagy Vázsony nemzetségből született. Veszprémi éneklőkanonok volt 1257–1260 között, az 1260-as években a bolognai egyetemen tanult. 1264 és 1266 között István ifjabb király alkancellárja, s ebből eredően befolyással bírt a IV. Béla és fia, István közt 1262 óta dúló viszályok lecsendesítésében. 1272-től X. Gergely pápa megbízásából a Margit királylány csodáit vizsgáló és szentté avatását előkészítő bizottság elnöke volt. Váradi püspököt III. Miklós pápa nevezte ki esztergomi érsekké 1279. június 13-án. 1279. szeptember 14-én már ilyen minőségében vett részt egy fermói püspök által tartott országos zsinaton Budán. A pápai legátus a IV. László király által kedvelt és őt támogató kunok helyzetének erőszakos rendezésével inkább zűrzavart, mint rendet teremtett. Lodomér 1282 folyamán megpróbálta rendezni a pápai legátus távozása után maradt zavaros viszonyokat. IV. László „teljesen szembefordult az egyházzal, saját híveit helyezte kormányzati pozíciókba, feleségét, Anjou Izabellát eltaszította (s a margitszigeti apácakolostorban őriztette), és kun ágyasát, Eduát vette magához, a feleségétől elvett királynéi jövedelmét is neki adta. Attila korabeli pogány kultuszt teremtett udvarában. Lodomér esztergomi érsek 1287 novemberében egy főpapi-főnemesi gyűlésen kiközösítette IV. Lászlót, majd annak tettetett megbánása utáni további „gaztetteit” követően 1288. május 8-án levelet írt IV. Miklós pápához, kérve, hogy akár keresztes hadjárattal vethessen véget László pogány Attila-kultuszának. (Levele „az Árpád-kori levélirodalom és műpróza egyik páratlan művészi remeke”.) IV. László halála után (1290. július 10.) segítette III. András trónra juttatását, s az utolsó Árpád-házi királynak mindvégig legfőbb támasza volt. (Még a pápával szemben is megvédte.) A püspöki kar vezetőjeként részt vállalt a korai rendiség eszmei alapjainak kidolgozásában. A főpapság szellemi vezérének, Lodomérnek köszönhetően a királyi tanács teljes mértékben főpapi befolyás alatt állt, tehát még III. András is a főpapi kar segítségével kormányzott. (III. András 1296 augusztusában vívott hadjáratában az esztergomi érsek, Lodomér még személyesen is részt vett, s 1298 január elején távozott az élők sorából.) Az általa megkoronázott III. András uralkodásának bő évtizedét többek között az ő munkálkodásának köszönhetően nevezhetjük a korai magyar rendiség korszakának.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969