2013. I-VI
 

Az ökológia ígérete
Oláh János

A másfél évszázados ökológia robbanásszerű jelenkori fejlődése megoldást ígér. A kölcsönkapcsolatok tudománya napjainkban formálódik anyagcsere-tudománnyá, mégpedig a természet és az egész társadalom anyagcseréjének tudományává, a környezetgazdálkodás alaptudományává. Ezzel válhat a környezetgazdálkodás olyan tudatos gazdálkodássá, amely a természet törvényeinek ismeretében és alkalmazásával termel. Ennek érdekében az általános környezetgazdálkodás összesíti a természet és a társadalom anyagcseretörvényeit, s a társadalom gazdasági javakat előállító tíz anyagcseretípusában alkalmazza – köznapi értelemben az erőforrás-fogyasztó gazdasági ágazatokban: a természetvédelemben, a földművelésben, az erdőgazdálkodásban, a vízgazdálkodásban, az energiaiparban, az anyagiparokban, a közlekedésben, a háztartásban, a turizmusban és a szolgáltatásokban.
Hajdan az ökológus az ökoszisztémák szerkezetében zajló, kölcsönkapcsolatokkal mozgatott és a többnyire látható fenodinamikai mozgások mechanizmusait igyekezett feltárni. Először leírta az élőlényeket, majd meghatározta, megszámolta azokat, továbbá elemezte a populációk kölcsönkapcsolatait. Napjainkban elsősorban e folyamatok anyagcseréjét vizsgálja. Sőt, kiderült, hogy a természet anyagcseréjét jelentő energiaáramlás és anyagforgalom mennyiségi leírása sem elegendő már bioszféránk megértéséhez és megőrzéséhez. Magát az emberi közösségek tevékenységét, a társadalom anyagcseréjét kell megértenünk. Az olajenergiával hatékonnyá vált ember manapság több anyagot mozgat, mint maga a természet. Baj abból származhat, hogy a természeti folyamatokat integráló társadalom anyagcserében eszmeáramlással vezérelve áramlik az anyag, s probléma van az eszmével. Ipari civilizációnk végére szinte egyeduralkodóvá terebélyesedett a produkcionalista gazdaságeszme, s kezdi kimeríteni a természet erőforrásait. Még szerencse, hogy mögötte is az elektromos kölcsönhatás munkál, amely végül is észre téríti a profitorientált társadalmat; például azzal, hogy felmelegíti környezetét, s az emberi közösség, ha muszáj, nagyon tanulékony.


(Az ember mint ökoszisztéma-kulcsfaj) A láthatatlan lényeg, az anyagcsere csupán az élőlények látható élettevékenységeivel manifesztálódik, azaz válik észrevehetővé az emberi szem számára.1 Ezt a láthatót vizsgálta sokáig az ökológia, ez volt a leíró jellegű szünfenobiológia. Mostanra kifejlődött a láthatatlan mozgatót, az anyagenergiát vizsgáló ökológia tudománya. Ráadásul a társadalom egyre meghatározóbb szerepet játszik az ökoszisztémák anyagcseréjében, így az ökológiában is előtérbe került az ember mint kulcsfaj tevékenységének, anyagmozgatásának, vagyis a társadalom anyagcseréjének kutatatása. Ebben pedig a helyi közösségek demográfiája, kultúrája, szociológiája, gazdasági, politikai és hatalmi szerkezete és működése a meghatározó. Először a tájökológiai kutatásokra, majd még inkább a gyárökológiára (termelésökológiára), a városökológiára (élőhely-ökológiára), a szociológiára és kulturális antropológiára (közösségökológiára) terelődött a figyelem. Az ökológia több tudományterület elveit és módszereit alkalmazza. Mindig is ez volt a lényege. Kezdetben botanikát, zoológiát, kémiát, manapság pedig az emberi közösségek működésével és kultúrájával kapcsolatos területeket integrál. Az ökológusnak azokat a társadalmi mechanizmusokat és eszmeáramlatokat kell megismernie, amelyek leginkább meghatározzák az ökoszisztémák és általában a természet anyagcseréjét. Hagyományosan az ökológia elhanyagolta az embert: ökoszisztémában nem létezőnek vagy csupán külső tényezőnek tekintette. Az elmúlt évtizedben azonban egyre több ökológus kezdte hangsúlyozni, hogy célirányosan, az ökoszisztéma részeként kell kutatni az emberi tevékenységet.2 Emberi hatásoktól mentes természet ugyanis már csak képzeletünkben létezik.3 Nem érthetjük meg az ökoszisztémák működését, ha nem értjük a domináló faj tevékenységét. Márpedig a Homo sapiens a domináns faj a Föld bioszférájában, s tevékenysége minden vizsgált ökoszisztéma szerves részét alkotja. Először tekintsük át, hogyan jutott el az élőlények kölcsönkapcsolatától az egész anyagcseréjéhez az ökológia tudománya! Majd vizsgáljuk meg, hogyan vált az ember az ökoszisztémák kulcsfajává, s miért vált az emberi közösség működése (szociológia), élőhelye (település, közlekedés, táj) és termelőtevékenysége (ökológiai gazdálkodás, gyártásökológia) az ökológiai kutatások kiemelt területévé!


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969