2013. I-VI
 

Egy parasztpolitikus szociológiája
Bognár Bulcsu

Erdei Ferenc nem csupán a XX. századi magyar politikatörténet fontos és egyben joggal vitatott alakja, hanem a magyar társadalomtudomány egyik megkerülhetetlen gondolkodója is, akinek szerteágazó szociográfusi tevékenysége több tudományágra (történettudományra, néprajzra, szociológiára) is nagy hatással volt. Erdei elsősorban a két világháború közötti magyar társadalomszerkezet elemzésével és a magyar parasztság társadalmi helyzetéről adott értelmezésével került az állandóan idézett szerzők közé. A két háború közötti magyar társadalomról szóló elemzése a mai napig az egyik legelfogadottabb értelmezési keret a hazai társadalomfejlődés sajátosságairól; emiatt Erdei munkássága különösen a szociológusok és a történészek körében állandó reflexió tárgya. Noha az életműnek a pályakezdéstől a második világháború végéig tartó időszakában keletkezett írások nagymértékben formálták a honi társadalomtudományos gondolkodást, kevesen tettek kísérletet arra, hogy megvizsgálják Erdei e teljes időszakát.1 Ez a tanulmány részben erre tesz kísérletet azzal, hogy a pályakezdéstől az első nagy szintézisig, a Parasztokig2 tartó időszakban írt szociográfiáknak a társadalomszemléletét vizsgálja.
Az életmű értelmezésének a vizsgált korszaktól független specifikumát az adja, hogy nem válaszhatók szét Erdei társadalomelméleti, társadalomtörténészi és politikusi megállapításai. Szociográfusi elemzései egyben társadalomelméleti felfogásának lenyomatai, míg a tényleírások mellett megjelenő értékítéletekből a társadalompolitikus nézeteire következtethetünk. Különösen az e munkákban megfogalmazódó politikai szándék formálja Erdei szociológusi és történészi állásfoglalását. Az írások társadalomképe már eredeti szándékában sem egyszerűen a társadalom jellegzetességeinek a rögzítésére törekszik, hanem a társadalom értelmezését alapjában Erdei politikai elképzelései alakítják. Miközben tehát a művek társadalomszerkezeti elemzései eltéréseket mutatnak, a politikum társadalomképet formáló jellegében nincs érdemi különbség Erdeinek a pályakezdés idején megfogalmazott felfogása és a vizsgált korszak végén kifejtett álláspontja között. A pályakezdés időszakának naplórészlete3 ugyanarról az álláspontról tanúskodik, mint a korszak végének a Történelem és szociológia4 című munkája.5
Erdei társadalomtudósi munkásságának másik jellegzetessége, hogy a magyar polgári társadalom szerkezetéről adott elemzése – egyetlen összefoglaló tanulmánytól eltekintve – a magyar parasztságról írott munkái révén értelmezhető; vagyis Erdei társadalomkoncepciója a nemzeti és kulturális értékek őrzőjének tekintett parasztság problematikájából bontakozik ki. Ez az a társadalmi csoport, amely szociográfusi működése során végig érdeklődése homlokterében áll. Erdeit elsősorban a parasztság társadalomtörténeti változásának, jelenlegi helyzetének és jövőbeli polgárosodási esélyeinek a megragadása foglalkoztatja. A parasztság fő csoportjainak aprólékos feltérképezése vezet el odáig, hogy a magyar társadalom egészéről szóljon. A parasztságnak a szélesebb társadalmi viszonyrendszerben való elhelyezése készteti arra is, hogy megfogalmazza álláspontját a magyar társadalomfejlődés jellegéről. Erdei értelmezésének sajátossága, hogy az egyéb társadalmi csoportokról adott értékelését alapjában az határozza meg, mennyire voltak képesek támogatni a parasztság társadalmi emancipációját és polgárosodását. A nem paraszti társadalmat tehát annak alapján értékeli Erdei, hogy elősegítette vagy hátráltatta-e az általa a parasztságnak tulajdonított jegyek kibontakozását. Számára ugyanis a parasztság nem egyszerűen a társadalom egyik, már csak számaránya miatt is fontos csoportja, hanem olyan réteg, amelyben a magyarság csoportsajátos jegyei is megragadhatók, így az autentikus magyar lét letéteményeseként jelenik meg.
Erdei nem áll egyedül álláspontjával a két háború közötti időszakban: felfogásában ráismerhetünk a korszak politikai-közéleti diskurzusának több meghatározó jegyére. Arra az értelmezésre, amely az államszervezet és a társadalomfejlődés viharai után az 1920-as évek elejétől a parasztságban látta a magyar társadalomfejlődés lényegét kifejezni képes erőt. Arra az értelmezési keretre, amely a Monarchia politikai csődje után alkalmatlannak tekintette a nemzeti középosztályt és az arisztokráciát, az első világháború utáni forradalmak kudarca után pedig a zsidóságot, a polgárságot és a munkásosztályt a társadalom vezetésére. Erdei társadalomképében ennek az a folyománya, hogy e szerepre egyedül a parasztság alkalmas, mert azt az erőt képviseli, amelylyel a politikus előbb óvatos reformmal, majd radikálisan át kívánja alakítani a két háború közötti társadalomszerkezetet.6 E társadalomfelfogás alapján értekezik a magyarság sorstudományáról, amely a magyar jegyeknek, a sajátos társadalomfejlődésnek megfelelő polgárosodást, társadalmi reformot hozna magával. Erdeinek a korabeli diskurzushoz fűződő viszonyát ekképpen nem is az attól való elhajlás mértéke, hanem bizonyos értelemben változatlan radikalizmusa különbözteti meg. Míg a diskurzus részvevői az 1920-as évek sikeres konszolidációja után határozottan enyhítették álláspontjukat a parasztság vezető szerepének hangsúlyozásában, s visszatértek a nemzeti erők (elsősorban a középosztály) fontosságának kiemeléséhez, addig a fiatal Erdei, személyes tapasztalatai által megerősítve, ott veszi fel a szálat, ahol az 1920-as évek elején az őt megelőző nemzedék képviselői elejtették. Társadalomfelfogásában ugyanis a parasztság az egész társadalom felemelkedésének a záloga, és szerinte a parasztság társadalmi emancipálásával szüntethetők meg a magyar társadalomfejlődés zavarai.
Erdeinek a parasztságot feltérképező, elmélyült empirikus kutatásainak hátterében tehát mindig nagyon határozott politikai szándék áll. Eredendő elképzeléseinek megvalósítását csak úgy találta kivitelezhetőnek, ha szaktudományos érvelésre támaszkodik. Ez fogalmazódik meg egy 1931–32-es keltezésű kéziratos feljegyzéstöredékben: „Változatlanul bele akarok szólni a világ lerombolásába és újjáépítésébe, s ehhez a szociológiát és a közgazdaságtant tanulom.”7 A társadalomszerkezeti elemzés és a politikai szándék megnyilvánulásai már a pályakezdés írásaiban is megmutatkoznak. Erdeinek a szűkebb környezetével és a tanyakérdéssel foglalkozó első tanulmányai is a szakszerű szociografikus elemzés és a politikai elkötelezettségből adódó ideologikus értelmezés kettősségéről tanúskodnak, még akkor is, ha ezekben az írásokban ennek még csak a csírái jelennek meg.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969