2013. I-VI
 

A főideológus
Máthé Áron

Péntek István 1900-ban született Szombathelyen.1 Mindössze a négy polgárit és a kereskedelmi középiskola első osztályát végezte el, iskolázottsága tehát eléggé hiányos maradt. 1918-ban, az olasz fronton harcolva, a lövészárokban, egy nyomdász bajtársától hallott először szocializmusról. Hazatérte után, 1919-ben, a Vörös Őrséghez került. A Tanácsköztársaság bukása után egy ideig bujkált, később Sopronban kitanulta a fafaragó szakmát. 1922-ben Bécsbe ment, ahol különböző magyar emigráns szociáldemokrata, illetve szocialista vezetők, Garbai és Garami köréhez csatlakozott.2 Egy év múlva visszatért Magyarországra, s nyomban belépett a fafaragó munkások szakszervezetébe, amelynek 1926-ig tagja volt. Ami iskolázottságából hiányzott, azt autodidakta módon igyekezett pótolni. Az 1920-as évek végén lassanként elfordult a szerinte tehetetlen szociáldemokrata mozgalomtól. Péntek István politikai érdeklődése 1930-ban kezdett újra megélénkülni, amikor különböző radikális munkásmozgalmi szervezetekkel ismerkedett meg. Hamarosan egy forradalmi, kommunista csoporthoz csatlakozott, amely egyaránt elégedetlen volt a Komintern taktikájával és politikájával, abban a leninizmustól való elmozdulást látott, s amelynek tagjai úgy ítélték meg, hogy a Szovjetunió letért a lenini útról, s olyan államkapitalizmust hozott létre, amelyben a kispolgári bürokráciáé a hatalom. Ez a maroknyi kommunista magát trockistának tartotta, s a Magyarországi Baloldali Kommunisták Szervezete nevet vette fel, céljául pedig a proletárdiktatúra haladéktalan megvalósítását tűzte ki. A rendőrség 1933-ban lebuktatta a csoportot, tagjait elítélték, Pénteket felforgatásért és a feljelentési kötelezettség elmulasztásáért vonták felelősségre, s kilenc napi elzárással büntették.
Péntek eszmei útkeresése nemsokára fordulóponthoz érkezett. Ekkoriban, az 1930-as évek közepén úgy érezte, hogy – saját szavait idézve – „a marxi bölcselet mellett valami kielégítetlen hiányérzetem maradt”. Úgy gondolta, „az internacionalizmus nem jelent olyan konkrét területi meghatározást, ahol a szocializmus megvalósítható lenne”.3 Szerinte a közösség egyfajta lelki diszpozíció, amely az emberi akarattól függetlenül, a teremtés örökösen megismétlődő folyamataként megy végbe, s teremti meg az emberi közösséget. Péntek szerint a szocializmus a „nemzet új értelmezési fogalma”. Vagyis Péntek a közösséget olyan dinamikus formációnak gondolta, amely valamilyen külső erő hatására alakítja ki önmagát. Felfogása szerint a magyar szocialisták feladata abban áll, hogy ezzé a „külső erő”-vé válva egy konkrét cselekvési program mentén valósítsák meg a szocializmust. Ezt követően pedig, Péntek távolabbi végcéljának megfelelően, egy délkelet-európai szocialista államközösség kialakításában működjenek közre.
Először a Meskó-féle nemzeti szocialista párt4 keltette fel érdeklődését, azonban amikor 1936-ban kezébe került Szálasi Ferenc Cél és követelések című brosúrája, a Szálasi-mozgalom felé kezdett orientálódni. Eljárt a VIII. kerületi Nap utca 19. szám alatti összejövetelekre, ahol megismerkedett Szálasi Ferenccel. Szálasinak feltűnt Péntek elméleti (filozófiai-társadalomtudományi) felkészültsége, megkedvelte, s nem sokkal később a mozgalom ideológiai alapelveinek kidolgozásával bízta meg. Péntek ettől kezdve egészen 1938-ig elméleti előadásokat tartott az egyre nagyobb számban Szálasi köré tömörülő testvéreknek, majd az illegális munkába is bekapcsolódott. Titkos röpcédulákat szerkesztett. Ezek közül kettő különösen is érdekes: az egyik a demokrácia kisebbségi zsarnokságáról és a diktatúra többségi jogosultságról szólt, egy másik pedig a „hierarchikus feudális és a papi rendszer” ellen lázított.5 Pénteket 1938 végén letartóztatták, s egy évre Nagykanizsára internálták. Amikor kiengedték, Csia Sándor6 segítségével Németországba menekült. Csia Sándortól azt a megbízást kapta, hogy a hivatalos náci körökkel ismertesse meg a hungarista ideológiát. Egy nagyobb lélegzetűre tervezett könyv megírásába is belefogott, azzal a céllal, hogy abban a hungarizmus teljességét foglalja össze. A műből csak fejezetek készültek el, az egyiket, amely az Élettér címet viselte, hazaküldte a párt részére.
Németországi tevékenysége során kapcsolatokat épített ki bizonyos német hivatalos körökkel, akik közül többen Goebbels összeurópai szocialisztikus felfogását vallották. Péntek gyakran kért tájékoztatást Csia Sándortól a magyar politikai életről és különböző közéleti személyiségekről. Csiával megbízható és alkalomszerűen Németországba utazó pártembereken, illetve egy ismerős bécsi ügyvéd irodáján keresztül tartották a kapcsolatot. Az így szerzett információkat náci kapcsolatainak továbbította.
Saját bevallása szerint Péntek Németországban baloldali múltja miatt felügyelet alatt állt, s végül, amikor 1944 májusában vissza akart térni Magyarországra, beszámolója szerint haza kellett szöknie.7 Hazatérése után, rövid tájékozódást követően, Szálasi a Nyilaskeresztes Párt ideológiai osztályának vezetésével bízta meg. Ettől kezdve több cikket írt, mások írásait pedig ideológiai alapon lektorálta, illetve bírálta el. Egy pártiskola felállítását is tervbe vette, s összeállította a megfelelő tananyagot is. A pártiskola beindítására azonban nem került sor.
Nagyon fontos cikket jelentetett meg Péntek az Összetartás című nyilas lapban 1944. augusztus 13-án Szociálpolitikát? Nem! Szocializmust! címmel. Ebben a következőket írta: „A világ harcterein ötéves véres vita folyik a szocializmus megvalósítása körül. Akörül forog a vita, hogy ki valósítja meg: a nemzetiszocializmus, vagy a bolsevizmus. A német nemzetiszocializmus elvi kitűzései nem merülnek ki a felfokozott szociális szolgáltatások állapotának rendszerében. A háború győzelmes befejezése hozza meg részünkre a megkezdett szociális átalakulás további folytatását. A munkássággal szemben be kell bizonyítani, hogy évszázados küzdelme és az ebben a háborúban vállalt véráldozata nem lesz hiábavaló.”
A nyilaspuccsban tevőlegesen nem vett részt, továbbra is a párt egyik ideológiai vezetőjeként tevékenykedett. 1944-ben Szálasi államtitkári rangban a Világnézeti Iroda vezetésével bízta meg. A nemzetvezető munkatörzsének is tagja lett. A nemzetvezető részére gyűjtötte az ideológiai vonatkozású könyveket és sajtóanyagot, illetve ezeket értékelte. Ezenkívül folytatta a cikkírást is, s két ízben munkások előtt is mondott beszédet, először a csepeli Weiss Manfréd-gyárban, majd a kőbányai repülőgépgyárban. Különösen az előbbi volt emlékezetes: az 1944. november 27-ei beszédében azt állította, hogy a munkásság osztályharca a nyilaspuccsal véget ért.
1945 tavaszán Péntek a nyilashatalom összeomlása után nyugatra menekült, majd valószínűleg az SS-be is belépett. Német birodalmi területen esett fogságba, innen adták ki a magyar hatóságoknak. A népbíróság háborús bűnösként kényszermunkára ítélte, nyolc év után szabadult.
Írásai és kortársai beszámolója alapján Péntek meggyőződéses szocialista és anti-demokrata volt, az angolszászokat különösen gyűlölte.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969