2013. I-VI
 

Magánszorgalmú obsitos az Amerikába kalandozó ötvenhatos tömegről
Nagy Károly

A világszövetség fő sajtófóruma a Magyar Hírek című, kéthetente megjelenő képes újság volt, amelyet sok tízezer nyugati magyar címére postáztak rendszeresen. „Honvágyújság”-ként, „hazacsalogató újság”-ként gúnyoltuk külföldön egy időben ezt a lapot, mert amikor az 1956-os forradalmat eláruló Kádár-kormány szörnyű bosszúhadjárata hetente akasztotta a szabadságharc részvevőit, a Magyar Hírek honvágygerjesztő, gyönyörű képekkel illusztrálta azokat a cikkeit, amelyekben orwelli módszerrel bizonygatta, hogy a forradalom ellenforradalom volt, hogy a szovjet tankok által a Parlament előtt végrehajtott tömeggyilkosság testvéri segítség volt, s hogy jöjjön haza nyugodtan a kétszázezer disszidens, hiszen helyreállt a rend, Nagy Imre és bűntársai elnyerték méltó büntetésüket, tovább építhetjük együtt a szocializmust.
„Negyedszázadon át szerkesztettem a Magyarok Világszövetségének lapját, a Magyar Híreket” – írja Szántó Miklós Magyarnak lenni nyugaton című könyvében.1 A szerkesztő számos egyéb írásában, könyvében is igyekezett az elmúlt harmincöt év folyamán ismételgetni a kommunista pártpropaganda hazugságait a nyugati magyaroknak, sőt, nemcsak nekik, hanem róluk is. Az említett könyv előtt, 1984-ben Magyarok Amerikában címmel megjelent kötete2 hasonló jellegű, miként meglepő módon a rendszerváltoztatás után, 2001-ben megjelent Tengerentúli magyarok című munkája is,3 amelyről e folyóiratban Frideczky Frigyes írt ismertetőt.4 Azért meglepő módon, mert hiszen a propagandista a felszabadult Magyarországon már nem a kommunista diktatúra apparátusának alkalmazottja, így a konok dezinformáció sulykolása Illyésnek a magánszorgalmú kutyákról írott versét juttatja eszébe azoknak, akik csak egy kicsit is ismerik a valóságot. („Ez volt mégis a legycsúnyább. / Sem a házat és sem urát / nem védték. Miért is dühöngtek?”)
Mit írt Szántó 1984-ben az 1956-ban Amerikába menekült magyarokról? Többek közt ezt: „Elkapta őket a forgószél, és csak az emigránsgyűjtőhelyek priccsein ocsúdtak föl. Többségüknek valóságos ellentétük a népi rendszerrel nem volt. … A börtönök felnyitása lehetővé tette az ellenforradalmi tevékenység miatt elítéltek, kémek, szabotázsakciók tetteseinek külföldre menekülését. A közönséges bűncselekményekért elítéltek is kiszöktek, a nyugati alvilág utánpótlást kapott. … Többségük azonban egyszerűen csak jólétet akart, magas életszínvonalat, lakást, kocsit, utazási lehetőséget. … A szerzés, az anyagi javak, a dollár került az értékhierarchia csúcsára. … Az öreg amerikások megütközve látták az újonnak érkezettek mohóságát, a könnyelműséget. … Az ötvenhatosok magyarságtudata elmosódottabb, apolitikusabb, a rendszer iránt közömbösebb, de lojálisabb és ugyanakkor üresebb is. … Az ötvenhatosok csoportja nem a klasszikus értelemben vett politikai menekültekből áll... zömében az akkori pillanatnyi helyzetet kihasználó kalandozó tömeg. … Táborokban éltek hetekig: egyenként és tömeggyűléseken is »megdolgozták« őket. Hivatásos politikusok magyarázták el nekik, saját verzióik szerint, mi történt október 23. és menekülésük napja közt.”
1988-ban hasonló a hamis portré Szántó Magyarnak lenni nyugaton című könyvében: „Az 1956-ban kimentek zömükben nem emigránsai a szocialista rendszernek. A fiatalok nagy része úgy érezte, hogy mesterségesen bezárt üvegharangban él, amely egy pillanatban megrepedt, és ezzel rájuk köszöntött a kaland, az utazás lehetősége. A vonzás túl erős volt. … Ha élt bennük félelem, az inkább aggódás volt: hátha újra bezárul a búra. Ez magyarázza sok tekintetben az akkori tömeghisztériát is. … Elkapta őket a forgószél, és csak az emigránsgyűjtőhelyek priccsein… kezdtek töprengeni azon, mi is történhetett velük. A taszítást, a »nem«-et, a rendszerhez való negatív viszonyt azután odakünn, kívülről mesterségesen magyarázták beléjük. … Többségük azonban egyszerűen csak a magasabb életszínvonal reményében indult el, lakást, kocsit akart gyorsan. … A magyar emigránsok százezreinek elenyésző kisebbsége az, akiknél elsődlegesen a szocializmussal szemben ellenséges politikai tényezők munkáltak, túlnyomó többségüket a nyomor hajtotta ki, vagy privát okok, meg a kaland, a kíváncsiság.”5
2004-ben Frideczky Frigyes így idézi Szántót a 2001-es Tengerentúli magyarok című könyvéből: „A menekülés okait tekintve új képlet, hogy nem politikai emigráció, nem is vendégmunkások együttese volt, hanem zömében az akkori pillanatnyi helyzetet kihasználó kalandozó tömeg. Magyarságtudatuk elmosódottabb, apolitikusabb volt, az otthoni rendszerrel szemben legbelül közömbösebb, hazulról hozott kultúrájuk felületesebb. … Tömegüket gyorsan felszívta a gazdasági élet. … A régebbi emigrációs politikai szervezetek tagjait meghökkentette az újak, az ötvenhatosok mohósága, akik »mindent« azonnal akartak. … Ám amint helyzetük megszilárdult, biztonságban érezhették magukat, »többé nem akartak betagozódni az etnikai közösségbe«.”6 Ezeknek a szövegeknek semmi köze a valósághoz, miként a recenzió befejezésének is az ellenkezője igaz: „Szántó Miklós könyve – a szociológia számára felmérhetetlen értéku tudományos szerepén túl – rendkívül érdekes olvasmány, mindenki számára tanulságos, egyben szórakoztató munka mind hazánkban, mind külföldön.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969