2013. I-VI
 

Magánszorgalmú obsitos az Amerikába kalandozó ötvenhatos tömegről
Nagy Károly

Az Amerikában élő úgynevezett ötvenhatos magyarokról a tényleges valóság már jó néhány tudományos adatközlő szakmunkában megjelent az utóbbi évtizedek folyamán. Ezek közül is kiemelkedik a következő három közismert, összefoglaló igényű mű: Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza, 1945–1985, valamint Emigráció és Magyarország, 1985–1995 című munkái, továbbá Várdy Béla: Magyarok az Újvilágban című kötete.8 S hogy mennyire nem „elmosódott magyarságtudatú”, „az otthoni rendszerrel közömbös”, „belemagyarázott”, „hisztériás”, „pénzéhes”, „gyorsan felszívódott” „kalandozó tömeg” volt ez az ötvenhatos magyar nemzetrész, arról e sorok írója egy, a Kossuth Rádióban 2003. október 24-én elhangzott interjúban egyebek mellett ezt válaszolhatta Kulcsár Katalin szerkesztő kérdéseire: „1958-ig több mint harmincötezer magyar menekült érkezett az Egyesült Államokba, köztük mintegy kétezer egyetemi hallgató vagy olyan korú és szándékú fiatal. Megalakítottuk az Észak-Amerikai Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületeinek Szövetségét, az ÉMEFESZ-t. Nappal tanultunk, esténként és hétvégén dolgoztunk. Közben egyre több magyar egyetemista csoport kezdett programokat szervezni avégett, hogy amerikai környezetének átadja az ötvenhatos magyar forradalom üzenetét és a magyarság valóságait, 1960-ra már több mint száz egyetemen országszerte.
New Jersey állam Rutgers Egyetemének 1958-ban tizenötezer-háromszáz beiratkozott hallgatója volt. A mi magyar diákszervezetünk tíz éven át minden évben egy-egy magyar hetet szervezett a Rutgersen. Ezeknek fő részét népművészeti vagy szépművészeti kiállítás alkotta (például Domján József, Szalay Lajos, Csernus Tibor), s a hétköznapok estéin hangversenyeket, előadásokat, filmvetítéseket rendeztünk. Ezalatt például 1961-ben kétezer aláírást gyűjtöttünk össze egy olyan ENSZ-beadványhoz, amely a szovjet csapatok Magyarországról való azonnali kivonását és az ENSZ felügyelete alatti, szabad választásokat követelt Magyarországon.
Rájöttünk arra, hogy tulajdonképpen mi követek is vagyunk. Mert azoknak, akik akkoriban tényleges hivatalos követek voltak Washingtonban vagy New Yorkban, egyéb dolguk sem volt, mint azt hazudni, hogy Magyarországon ellenforradalom ment végbe, amelyet fasiszta huligánok követtek el, s hogy Magyarország most éppen nagyon boldog, mivel a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra ismét helyreállt. Követekként kell a valóságot átadnunk. Nem propagandát, nem is ellenpropagandát, hanem valóságdarabokat. A mi magyarságtudatunk is sajátos lett ettől, mert rájöttünk, hogy Amerikában nemcsak karriert építünk, hiszen karriert bárki bárhol építhet, ám a mi sorsunk különleges és csak általunk végezhető feladatot, többletfeladatot tett vállunkra és szívünkre.”
Egy évvel később pedig a következő adatokat közölhettem a kolozsvári Korunk 2004. júniusi számában, Magyarok Amerikában címmel: „Az ötvenhatosok napjainkban a legaktívabb réteg Amerikában, de nem elszigetelten lett azzá. A jelenlegi templomokat, iskolákat, magyar házakat, a most is működő cserkészcsapatok és szervezetek nagy részét nem az ötvenhatos magyar forradalom után építették, alapították, hívták életre. Mi, ötvenhatosok összefogtunk az előző kivándorló magyar csoportokkal, s együtt működtettük tovább az általuk alapított magyar intézményeket, majd később gyakran együtt hoztuk létre az új iskolákat, szervezeteket, programokat. … Iskolai magyarnyelv-tanítás, a magyar nyelvű írás-olvasás, a beszéd, az irodalom, a történelem, a népdal és a népművészet oktatása Amerikában jelenleg tizenhét város húsz hétvégi magyar iskolájában folyik. Magyar istentiszteleteket ötvenhat város ötvennyolc református templomában, misét húsz város huszonhárom római és görög katolikus templomában hallgatnak a hívők vasárnaponként. Tizenhárom városban huszonkét magyar cserkészcsapat működik. Mintegy százra becsülhető azoknak a magyar szervezeteknek a száma országszerte, amelyek a magyar kultúra megtartásán is munkálkodnak. A 2000-ben készült népszámláláskor mintegy száztizennyolcezer amerikai lakos jelentette azt, hogy otthonában magyarul is beszél.
Eltérően a század eleji »kitántorgottak« szerencsét próbáló másfél milliójától és napjaink kis létszámú gazdasági vagy karrierbeli okokból való kivándorlásaitól, a nyugati magyar szigetek és szórványok jelenleg legaktívabb csoportjainak nagy része az utóbbi évtizedekben küldetéssé igyekezett képesíteni helyzetét, a magyarság önként vállalt külképviseletévé fejlesztette származtató és befogadó népeihez való viszonyát. A politikai, gazdasági, tudományos, kulturális, egyházi, társadalmi élet területein szerzett pozícióját, szavát, befolyását, lehetőségeit rendszeresen és eredményesen használja az összmagyarság legfontosabb sorskérdései ismertetésére, tudatosítására, támogattatására.
A magyar kultúra külföldieknek való közvetítése is részévé vált az ott élő kétkultúrájú-kétnyelvű magyarok számos küldetéstudatú tagja életének. Néhány példa: Dedinszky Erika válogatásában és fordításában Pilinszky János harminchét verse jelent meg Hollandiában; Sulyok Vince válogatásában és részben fordításában Csoóri Sándor és Kányádi Sándor harminc-harminc versét adta ki egy norvégiai kiadó. Czigány Lóránt a teljes magyar irodalom történetét adta ki angolul Oxfordban; Makkai Ádám hét évszázad magyar verseiből adott ki angol nyelvű műfordítás-antológiát két kötetben. Király Béla Trianonról és az 1956-os forradalomról, Éltető Lajos és Ludányi András Erdélyről, Deák István Kossuthról, Held József Hunyadi Jánosról, Vermes Gábor Tisza Istvánról, e sorok írója pedig Bibó István legfontosabb tanulmányainak angol fordításából jelentetett meg fontos történettudományi munkákat.Thinsz Géza Svédországban, Gömöri György és Szirtes György Angliában, Nagy Pál és Papp Tibor Franciaországban, Baránszky László, Basa Molnár Enikő, Bátki János, Brogyányi Jenő, Györgyey Klára, Hargitai Péter, Horváth Elemér, Kolumbán Miklós, Molnár Irma, Ozsváth Zsuzsanna, Sanders Iván, Sohár Pál Amerikában adott közre számottevő költői, műfordítási alkotásokat. A Nobel-díjas Kertész Imre három könyvét az 1956 óta Svédországban élő magyar Rosenberg Ervin fordította svédre – hogy csak az utóbbi évek legkiemelkedőbb teljesítményeiből emlékeztessek néhányra, hiszen a teljes számbavétel hosszú lenne.”
Az összmagyarságnak jól felfogott önérdeke e külképviselet-készség és -képesség megtartása, a nyugati magyar erőforrásnak történelemhamisításoktól mentes, tényszerű számontartása és együttműködő gondozása.


<<előző 2. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969