2013. I-VI
 

John Cowper Powys életbölcsessége

Ami általában véve érvényes az esszére vonatkozóan, az cum grano salis az angol–walesi költő John Cowper Powys (1872–1963) életfilozófiai művét illetően is igaznak bizonyul. Az évtizedes előadói tevékenysége során Angliában, Németországban és az Egyesült Államokban szerzett tapasztalatainak összessége adja az alapját az életművészetbe való bevezetésének, amely öt esszékötetet tölt meg. E kötetek 1929 és 1953 között jelentek meg angolul. Powys wessexi regényeinek német nyelvű kiadása után immár a szerző esszéi is olvashatók kellő szakértelemmel és beleérzéssel készült német fordításban. A kritikus olvasó a mintegy kétezer oldal elolvasása során hellyel-közzel kísértésbe esik, hogy előterjessze saját elképzelését valamelyik kérdés kapcsán, a lényeg mégis a meggyőző összbenyomás.
Azt a népszerűséget, amelyet Powys egyszemélyes irodalmi cirkusza élvez, megbízatásként fogja fel a John Donne és William Cowper nyomdokaiba lépő szerző: mindenkinek szóló filozófiát akar alkotni, meg akarja írni „a tömören megfogalmazott kánonját azon gyakorlati szabályoknak, amelyeknek megszívlelésével tapasztalataink szerint fokozni lehet az életörömöt”. Ez a leírás inkább képeslapbeli tanácsadásra emlékeztet, mint olyan esszéírói munkásságra, amely Montaigne és — megfelelő távolságtartással — Charles Lamb mellett érzi magát elkötelezve. Powys tisztában van azzal, hogy a filozófiában járatlan olvasókra is tekintettel kell lennie, ezért úgy érzi, kénytelen egy fenékkel két lovat megülni: egyrészt a „bölcs druida papság” ceremóniamestere (ez kelta gyökereire emlékeztet), másrészt „született színész”, úgyhogy szívesen eljátszadozik az identitásokkal, s a bolond meg a tréfacsináló szerepe sem idegen tőle. Ugyanakkor a bonyolult dolgok leegyszerűsítése sem esik nehezére, bár az is igaz, hogy a fogalmak feloldása során sokszor átlépi a triviálisat a fennkölttől elválasztó határt.
Powys rejtjelezett üzenetekkel éppúgy ellátja olvasóközönségét, mint olyan világos okfejtésekkel, amelyek a csontvázára lecsupaszítanak egy-egy tudományos terminust. Mi a kultúra? „Az, ami visszamarad, amikor az ember minden megszerzett tudást elfelejt.” Hasonló megfontolásokon alapszik az a beszélgetés, amelyet Wolf Solent, az azonos című regény „hőse” a kékharisnya Christie Malakitével folytat. Ez a beszélgetés annyiban példaszerű, hogy módot nyújt egy már bevett, de felettébb tágítható fogalom újraértékelésére. Wolf e párbeszéd során elmagyarázza, hogy a filozófia nem tudomány, hanem maga az élet „megrostálva és felemelve. ... Az élet lényege a szárnyánál megragadva. Az élet… bekeretezve… ablakkeretekbe… vasúti kocsik ablakaiba… tükrökbe… a sötét dolgozószobánkba, amikor felpillantunk a lebilincselő könyvekből… és az éber álmainkba”. Amit Powys az öt esszékötetének filozófiai értekezéseiben kimerítően taglal, azt a Wolf által adott értelmezésben dióhéjban foglalja össze: az elvonatkoztatás helyére a képet, a filozófiai elmélkedés helyére pedig az észlelést állítja.
Mi a filozófia? Powys a komplex esszéihez hasonlóan összetett választ ad erre a kérdésre, amely amúgy is kizárja az általánosan kötelező érvényű definíciót. „A megfelelő filozófia alapjában véve nem lehet sem pszichológiai, sem morális jellegű, hanem metafizikainak kell lennie. Ámde ahhoz, hogy lendületbe jöhessen, a nála előbbre való érzelmekből kell összetevődnie, s tartalmaznia kell az általunk hozzáférhető valamennyi testi érzetet.” Powys így kapcsolja össze az általa védelmezett érzékiséget a bölcsesség szeretetével. Példaképeként tartotta számon Epikuroszt, Epiktétoszt és Montaigne-t, s mellettük Shakespeare-t és Goethét. Ilyeténképpen az alkalmazott filozófia egyvelege jött létre, s ezt akár „életművészet”-ként is elkönyvelhetjük.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969