2013. I-VI
 

Öregedés és élethossz

Kétszáz évvel ezelőtt még az emberek többsége túl fiatalon hunyt el. Manapság másként áll a helyzet, s kevés olyannyira eredményesen zajló forradalom akadt, mint az idő előtti halál elleni küzdelem. Korunkban az öregedés és a degenerálódási jelenségek miatti halállal kerülünk szembe. Az orvostudomány számos fronton küzd az öregedési jelenségek ellen, s ennek eredményeként egyre inkább kitolja az élet határát. Olyan vélekedések is elhangzanak, hogy rövidesen százharminc, kétszáz vagy akár négyszáz évet is meg fogunk érni. A New Yorker című lapban nemrég olyan karikatúra jelent meg, amelyen két idős ember látható, s egyikük ezt mondja a másiknak: „Remélem, még idejekorán meghalok, s nem kell megérnem, hogy a tudomány százötven évig eléltet.”
Az egyre hosszabb élet lehetőségéhez való effajta ellentmondásos viszonyulás rávilágít arra, hogy a tudományos innovációk üteme sokszor próbára teszi tűrőképességünket, s zavarba ejt bennünket. Nemrégiben sokan még vívmányként ünnepelték az élet meghosszabbodását, holott olyanok is akadnak, akik fogyatékosságot látnak az öregségben, érjen bár el az ember olyan bibliai életkort, mint például Jeanne Calment. Az öregedésnek a megvetéssel elegyülő szemlélete jutott kifejezésre az egyik szívbetegségekre szakosodott kollégám következő megjegyzésében is: „A szív- és érrendszer öregedése voltaképpen meglehetősen érdektelen folyamat. Az erek egyszerűen szétesnek.” Engem igen elgondolkodtatott ez a megjegyzés: ha ennyire egyszerűen le lehet írni a dolgokat, akkor miért foglalkozunk az öregedési folyamatokkal?
Gerontológusként azt kutatom, hogy miképpen és miért öregszünk. Miért éppen ez érdekel? Azért, mert a hosszú életet eredményező forradalom jócskán megnövelte ugyan a várható élettartamunkat, ám az élet meghosszabbodása korántsem csupán rózsás kilátásokkal kecsegtet. Különféle betegségek — Alzheimer-kór, szívinfarktus, csontritkulás, ízületi gyulladás stb. — rontják időskorban az élet minőségét, egyebek között az identitás módosításával és a függetlenség korlátozásával, ezért e betegségek leküzdése a legfontosabb céljaink közé kell tartozzon.
Az öregedéskutatás berkeiben újabban mantraként hangoztatják azt az elgondolást, hogy a tudománynak az élet meghosszabbítása nélkül kellene feltartóztatnia az Alzheimer-kórhoz hasonló betegségeket. A vezérgondolat így hangzik: „Sűríteni kell a halálozási faktorokat.” Ez azt jelenti, hogy az élet alkonyán ránk váró kellemetlen dolgokat lehetőleg rövid időtartamra sűrítsük össze, más szóval, ne a teljes élettartamot, hanem az egészséges életszakaszt hosszabbítsuk meg. Ez a megoldás sokak számára elfogadhatóbbnak tetszik, mint az összességében hosszabb élettartam.
A halandóság effajta komprimálása annyiban problematikus, hogy ilyen stratégiát érvényesítve voltaképpen előzetes feltevésekkel élünk az öregedés folyamatának bizonyos betegségektől való elválaszthatóságát illetően. A kutatók régóta vitatják, hogy az Alzheimer-kórhoz hasonló betegségek tényleg önálló betegségek-e, amelyeknek leküzdésére az egyéb körülményektől függetlenül mód nyílik, vagy a „normális” öregedési folyamat kísérőjelenségének kell tekinteni őket. E kérdést egyelőre nem sikerült tisztázni. Még az öregkori bajok önálló betegségekként való kezelése mellett érvelő kutatók sem téveszthetik szem elől, hogy az életkor fontos szerepet játszik e betegségek előidézésében.
Nemrégiben nagy érdeklődést keltettek azok a híradások, amelyek szerint mód nyílhat az Alzheimer-kór vakcinával való gyógyítására, amely az ezzel a betegséggel összefüggésbe hozott kóros béta-amiloid ellen hat. Ezt az eljárást egyelőre csupán genetikailag manipulált egereken próbálták ki. E kísérleti állatoknál azonban az Alzheimer-kórra jellemző agyi elváltozásokat nem a szokványos öregedési folyamatban szerepet játszó okok hozzák létre. Emiatt még nem tisztázták, hogy efféle oltóanyaggal az emberi Alzheimer-kór tüneteit is meg lehet-e szüntetni, hiszen az említett fehérjén kívül egyéb tényezők hatását is számításba kell venni. Könnyen megeshet, hogy az Alzheimer-kór kifejlődését csak akkor tudjuk feltartóztatni, ha különböző elváltozások egész sorát leszünk képesek megakadályozni. Egyre több jel utal például arra, hogy az agyet vérrel ellátó ereknek az életkorral összefüggő károsodása is egyik okozója az Alzheimer-kórnak. Ezenkívül arra is tekintettel kell lenni, hogy a szabad gyökök által előidézett oxidatív károsodások szintén fontos okoknak bizonyulhatnak. Ha tehát az öregkori elbutulás (demencia) feltartóztatására törekszünk, akkor az öregedés alapvető folyamatait kell késleltetni. Ugyanez mondható az öregedéssel járó számos egyéb degenerálódási jelenségről. Végül is az öregedésben szerepet játszó alapvető sejtszintű és molekuláris folyamatokat kell megérteni ahhoz, hogy feltárjuk az időskori betegségek alapjait.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969