2013. I-VI
 

Öregedés és élethossz


A kalóriafelvétel korlátozásának eredményeként előálló életmeghosszabbodás tanulmányozása alátámasztja azt a feltevést, hogy az energiadús táplálkozás olyan ok, amelyre az öregedés szokványos folyamata és az életkortól függő bizonyos betegségek egyaránt visszavezethetők. Az 1930-as évek óta tudjuk, hogy azok a patkányok és egerek, amelyek kevesebb kalóriához jutnak az elfogyasztott táplálék révén (anélkül, hogy a táplálkozásuk hiányos lenne), 40–50%-kal hosszabb ideig élnek. Különösen érdekes, hogy a csökkentett energiatartalmú táplálkozás az életkoruktól függő betegségek egész sorának kifejlődését késlelteti. Azt azonban még nem tudjuk, hogy ezeknek az állatkísérleteknek a tanulságai érvényesek-e az emberre.
A legújabb génsebészeti eljárások felhasználhatók annak felderítésére, hogy a csökkentett kalóriafelvétel mennyire befolyásolja a kísérleti állatok génjeinek érvényre jutását. E kísérletek eredményeként arra derült fény, amit elméleti hipotézisként már megfogalmaztak: a csökkentett tápanyagfelvétel nagyobb aktivitásra serkent néhány olyan gént, amely szerepet játszik a molekuláris szintű károsodások elhárításában. A jótét hatás tehát az, hogy a kísérleti állat szervei ritkábban károsodnak, ezáltal lassabbá válik az öregedés folyamata.
Ilyen indiciumok alapján nem férhet kétség ahhoz, hogy közvetlen összefüggés van az öregedés folyamata és az életkor előrehaladásával kapcsolatos betegségek között. Ha e betegségek kiküszöbölését tűzzük ki célként, feltehetőleg elégtelen lesz a halandósági tényezők egyszerű komprimálása, úgyhogy sokkal differenciáltabban kell eljárni: meg kell tanulnunk, hogyan tartsuk ellenőrzésünk alatt a szervek öregedési rátáját, s ha ezt elértük, akkor el kell döntenünk, milyen betegségek bekövetkezését kell elodáznunk, hogy a nem érintett szervek szokványos módon öregedhessenek.
Ennek kapcsán felvetődik az a kérdés is, hogy miként akarunk elhalálozni. Különböző okok miatt nehéz erre a kérdésre felelni. Először is, kínos számunkra, hogy a saját halálunkon töprengjünk. Ezenkívül a többségünk igen keveset tud arról, mit jelent valójában a megöregedés és a halál, mert az elmúlt ötven évben egyre jobban kirekesztették az utóbbit a mindennapi élet színteréről — az exitusra többnyire kórházakban vagy öregek otthonaiban kerül sor, vagyis a régebbi gyakorlattal ellentétben manapság már nemigen szokták odahaza felravatalozni a halottat. Végül, az életkor előrehaladtával a halálhoz való hozzáállásunk is módosul. Ami egy ifjú számára elviselhetetlen gondolatnak tetszik, az jobban kibírható később, amikor idős emberként a saját testünkön kezdjük bekövetkezésének a jeleit érezni.
Ha a biotudományok forradalmi fejlődése lehetővé teszi majd a degeneratív betegségek visszaszorítását, akkor érdemes lesz a jövőnkkel és a halálunkkal kapcsolatos döntések meghozásával foglalkozni. Ha sikerül reálisabban megvitatnunk a halál témáját, az öregséget is könnyebben el fogjuk viselni, s hozzá tudunk majd járulni ahhoz, hogy az eljövendő társadalom lelkileg jobban felkészülve birkózzon meg velük. Ugyanakkor nemcsak azon kell töprengenünk, hogy a különböző betegségek kezelése révén milyen hosszú életre számíthatunk, hanem azon is el kell gondolkoznunk, miként lehetne olyan életvilágot kialakítani, amelyben sokkal több idős ember él majd.


<<előző 2. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969