2013. I-VI
 

Egy másik élet

— „A filozófia legfeljebb takarékosan adagolt összetevője lehet az életnek. Ha az ember kizárólag vele foglalkozna, az éppoly furcsán hatna, mintha semmi mást nem lenne hajlandó enni, kizárólag tormát” — olvashatjuk Borisz Paszternak Zsivago Doktor című regényében. Ön viszont sosem csömörlött meg ettől a „szellemi táplálék"-tól.
— Korántsem vagyok olyan biztos abban, hogy az egész intellektuális életemet a filozófiának szenteltem. Sosem akartam kizárólag filozófus lenni, ezért fontos volt számomra a többi tudományág képviselőivel folytatott eszmecsere, az orvosokkal, különösen a pszichiáterekkel, valamint a teológusokkal, az irodalomkutatókkal és a klasszika-filológusokkal való együttműködés. Egyébként a filozófia olyan felfogására hajlok, amely szerint e szakterület a művészettel és a vallással is összetartozik. De kezdettől fogva kivettem részemet a politikából is. Ezek szerint korántsem csupán tormából tevődött össze a szellemi táplálékom.
— Ön egymástól olyannyira elütő gondolkodókkal foglalkozott, mint Hegel és Kirkegaard. Ez első pillantásra éppoly meglepő, mint az a széles tematikai spektrum, amelynek figyelmet szentel. Mi volt e gondolkodói erőfeszítések célja?
— Hegel és Kirkegaard valóban két különböző gondolkodónak minősíthető, hiszen a bevett vélekedés szerint áthidalhatatlan szakadék tátong közöttük. Az én gondolkodói próbálkozásaim viszont éppen azáltal tettek szert különleges jellegre, hogy Kirkegaardból kiindulva több köztes állomáson keresztül eljutottam Hegelig. E két filozófus ugyanakkor közel is áll egymáshoz gondolkodásuk formáját és lényeges tartalmait illetően egyaránt. Ami a gondolkodási formát illeti, Kirkegaard a Hegel-féle dialektikát alakítja át sajátos formává, saját elnevezésével élve úgynevezett egzisztenciális dialektikává. Tartalmilag az egyediség a legfontosabb érintkezési pont kettejük között. Kirkegaard fáradhatatlanul ismételgeti, hogy gondolkodása az egyedi körül forog. Csakhogy az ő témája kizárólag az egyedi mint emberi individuum, Hegel viszont az egyes emberen túllépve az egyedit úgy ragadja meg, ahogyan az valamennyiünket leképez a világban.
Céljaim közé olyan filozófia kialakítása tartozott, amely asszimilálja ugyan Kirkegaard antropológiai kérdésfelvetését, ám egyúttal be is illeszti az egész elméletébe. Az utóbbi természetesen nem ahhoz a kerethez kapcsolódik, amelyet még Hegel adott neki. Sokan úgy vélik, hogy a komoly, azaz a módszertanilag biztos alapokra fektetett filozófia csak 1900 körül kezdett kialakulni, ezért nyugodtan megfeledkezhetünk a megelőző évezredekről. Azt hiszem, kénytelen leszek ellentmondani nekik, annál is inkább, mert ízig-vérig hermeneutikus vagyok. Mindenképpen a messzi múltban gyökerező hagyományokból kell kiindulnunk, még akkor is, ha csupán arra valók, hogy elrugaszkodjunk tőlük. Goethe Nyugat-Keleti Díván című ciklusának egyik verse így hangzik: „Aki nem tud háromezer évről számot adni, az a sötétben kénytelen botorkálva tapogatni, s legfeljebb napról napra élhet.” A hermeneutikai munka nem valamiféle állapotfelvétel, hanem előzőleg nem létezett filozófiává formálja át az áthagyományozott tanításokat.
— Sosem érzett csábítást arra, hogy az Európán kívüli gondolkodás — például a kínai vagy az indiai filozófia — nyomába szegődjön, s azt is bevonja saját filozófiai szemléletmódjába?
— Heidegger ragaszkodott ahhoz, hogy egyedül a korai görögöknél kialakult gondolkodás nevezhető filozófiának. Ezen lehet vitatkozni. Azt, hogy a távol-keleti gondolkodást minden további nélkül filozófiának minősítsük, már az a körülmény is gátolja, hogy a keleti gondolkodás eleve vallás, nem pedig olyan gondolkodás, amely kapcsolatban áll a vallással.
Amikor a német–japán kultúrintézet felkérésére előadást tartottam Kiotóban, s mondandóm élénk vitára ösztönözte a zömmel japán kollégákból álló hallgatóságot, világossá vált számomra, hogy csak akkor van esélyünk egymás megértésére, ha ragaszkodunk a sajátunkhoz, miközben az idegen kultúra megértésére törekszünk. Az akkori vita az egység és a különbözőség körül forgott. Az Indiában kialakult és Kínán keresztül Koreáig előrenyomult gondolkodásmód a mindent felölelő egység gondolatának jegyében áll mindennemű különbség elsimítását beleértve. Én viszont a megkülönböztetés nyugati álláspontját érvényesítettem. A vita épp ezért bizonyulhatott gyümölcsözőnek, s mindkét fél tanulhatott a másiktól.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969