2013. I-VI
 

A Leo-konzervatívok

Strauss, aki az Egyesült Államokban váratlanul meglepően népszerűvé vált, sosem volt baloldali, hanem mindig is konzervatívnak számított. De míg Theodor W. Adorno, akinek rövidesen ünnepeljük születése századik évfordulóját, valamint Herbert Marcuse, akinek a hamvait nemrégiben szállították át a Connecticut állambeli New Havenből Berlinbe, mindig is nagy figyelemben részesült, Straussról nem sok szó esett, pedig ő is német zsidó volt, ő is az Egyesült Államokba emigrált, s ott is maradt élete végéig (most ősszel volt halálának a harmincadik évfordulója).
Strauss gyors karriert futott be azok közül, akik kénytelenek voltak kivándorolni a hitleri Németországból. A kis termetű, halk szavú gondolkodó igen hamar professzori katedrát kapott a hírneves Chicagói Egyetemen, ezenkívül ő volt az egyetlen német emigráns, aki szerteágazó gondolkodói iskolát alapított az Egyesült Államokban. Befolyása egészen a hatalom legbelső köreiig ért Washingtonban.
Mi köze ennek tanítványaihoz, a „straussziánusok”-hoz, akiket az iraki háború vége óta oly sokat emlegettek és elemezgettek, hogy szinte már egyfajta értelmiségi legenda vált belőlük? E tanítványok olyan neokonzervatív összeesküvői csoportnak, kis létszámú elit csapatnak számítanak, amely utat mutat a Bush-kormányzatnak, s ha ez az út görbének minősül, akkor gondoskodik a kormányzat jó lelkiismeretéről. A csoport tagjai megtalálhatók az amerikai legfelsőbb bíróság bíráinak sorában éppúgy, mint a Fehér Ház és a Pentagon munkatársainak körében.
Amit gondolnak, azt jórészt Strausstól tanulták, ám jobban tudatában vannak a hatalomnak mesterüknél. Nemcsak értelmezni akarják Amerikát, hanem meg is akarják változtatatni.
A straussziánusok klikkjének washingtoni tagjai nemrégiben összegyűltek a főváros egyik parkjában grillpartira, baseballmeccsre meg a múlttal és a jelennel kapcsolatos csevegésre, mint azt minden júliusban teszik. Több mint hatvanan jöttek össze a kormányzat belső és külső köreinek képviselői közül. Megjelent Paul Wolfowitz, a Bush-kormányzat háborúra uszító ideológusa éppúgy, mint Abram Shulsky, aki a titkosszolgálatok szakértőjeként működik a Pentagonban, s aki Francis Fukuyamával közösen írt könyvet, továbbá William Kristol, akinek a Weekly Standard című lapja csupán hatvanezer példányban jelenik meg, mégis nagy befolyást gyakorol Washingtonban, valamint Leon Kass, aki az őssejtkutatás irányelveit dolgozza ki az elnök megbízásából.
A nyári verőfényben rendezett flekkensütés ártatlan ünnepnapi szórakozásnak tetszhet, csakhogy mostanában a straussziánusok minden megmozdulását általános gyanakvás kíséri. A baloldaliak kétségeiket és aggodalmaikat hangoztatják, s ezzel megtörni igyekeznek a „neokonzervatívok” hegemóniáját, amely George W. Bush elnökségével kezdődött, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások nyomán pedig áthatotta a hazafias Amerikát. A baloldaliak leginkább azt kifogásolják, hogy bár Strauss követőinek klikkje a hatalom második vonalában foglal helyet, valójában mégis azt az ideológiát képviseli, hogy Amerikának különleges szerep jut a XXI. században, s Donald Rumsfeld, Dick Cheney és Bush elnök ezen ideológiának megfelelően cselekszik.
Wolfowitz és a többi straussziánus a konzervatív forradalom élcsapatát alkotja, s ez a gárda lényegében megveti a liberális demokrácia eszméjét. Mindennek a hátterében — akárcsak hálójának a közepén a pók — az a weimari Németországból kivándorolt, excentrikus professzor búvik meg, aki megvetette a felvilágosodást, s a demokratikus liberalizmust politikai bűnbeesésnek tartotta.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969