2013. I-VI
 

A felvilágosodás háborúja

A valósággal való szembesülés vágyától hajtva Lévy — Michel Foucault, Jacques Lacan és Louis Althusser tanítványa — már több ízben felkeresett háborús tűzfészkeket és ínség sújtotta övezeteket Srí Lankától Szudánig. Tapasztalatait Reflexiók a háborúról, a gonoszról és a történelem végéről című könyvében foglalta össze. Többször találkozott az afganisztáni Pandzsir-völgyben az Északi Szövetség időközben meggyilkolt vezetőjével, Ahmed Sah Masszuddal, aki a „felvilágosult iszlám” követének tetszett a szemében. Lévy barátjával, André Glucksmann-nal együtt az „új filozófusok” közé tartozik Franciaországban, akik posztmarxisták lévén a történelmi utópizmus bárminemű válfaját elutasítják, s az ember negativitását hangsúlyozzák. Lévy úgy véli, hogy a gonosznak van jövője — az idők végezetén nem az értelem uralma érkezik el, hanem az értelmét vesztett borzalomé, vagyis „a legrosszabb banalitása” fenyeget, ezért nem mond le a barbárság elleni küzdelemről. Igen hamar követelte a NATO beavatkozását a szerbek ellen Boszniában és Koszovóban, s a balkáni tragédiáról filmet forgatott 1994-ben Boszna! címmel. A terrorizmus elleni katonai fellépés melletti kiállása ellenpólusa Franciaországban azon „száztizenhárom értelmiségi felhívásá”-nak, akik elítélik az afganisztáni háborút, illetőleg Jean Baudrillard szociológus felfogásának, aki azt állítja, hogy az Egyesült Államok „elviselhetetlen túlereje” gerjeszti elpusztításának óhaját. Romain Leick szerkesztő készített vele interjút Párizsban.
Leick: — Lévy úr, az afganisztáni háború Franciaországban éppúgy megosztotta az értelmiségieket, mint Németországban. Ön egyike azon keveseknek, akik kezdettől fogva szinte feltétel nélkül helyeselték az Egyesült Államok katonai beavatkozását. Miért volt ön annyira elszigetelt?
Lévy: — Az európai értelmiségiek többségét szemlátomást hidegen hagyta az afgán nép sorsa. Megfeledkeznek arról, hogy az amerikaiak nemcsak a terrorizmus ellen küzdenek, hanem intervenciójuk egyúttal Afganisztán felszabadítását is célozza.
— Vajon nem mellékes célja ez az Egyesült Államoknak? Nem úgy áll a helyzet, hogy az amerikaiak elsősorban bosszút szomjúhoznak?
— Aki tovább lát az orránál, annak kezdettől fogva tisztában kellett lennie azzal, hogy a Bin Ladenre mért csapás felettébb örvendetes és korántsem mellékes következményekkel fog járni: az afgánok le tudják rázni az őket nyomasztó szörnyű gyámságot, s megszabadulnak a Föld egyik legrosszabb uralmi rendszerétől.
— Ilyen körülményekre tekintettel mivel magyarázza a kollégái részéről tapasztalható Amerika-ellenes reflexeket?
— Ez igen rejtélyes dolog. Én nem vagyok Amerika-barát. Tüntettem hajdan a vietnami háború és Allende chilei elnök megbuktatása ellen, amelyet a CIA szervezett meg. A halálbüntetést visszataszítónak tartom, George W. Bush elnökké választása pedig heves reakciót váltott ki belőlem. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy a jelenlegi háborút, amelyért ő tartozik felelősséggel, meglepően jól viselték az amrikaiak. E háború ennyiben tényleg világpremiernek minősül.
— Egy háború teljesen imperialista hátsó gondolatok nélkül? Ezzel kapcsolatban azért indokolt lehet némi kétely.
— Az antiamerikanizmus korántsem csupán bizalmatlanság, hanem egyik konstansa politikai kultúránknak, amolyan sajátos szenvedély, csakhogy a szenvedély vakká tesz. E viszonyulást nem az amerikai imperializmus hívta létre.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969