2013. I-VI
 

Dagobert nyomában

A hatvanéves G. szívesen olvasott bűnügyi regényeket, s évek óta nyomon követte a zsarolásokról beszámoló újsághíreket. Megtudta belőlük, hogy a zsarolók többségét akkor szokták fülön csípni, amikor a pénz átadására kerül sor. Ennek ellenére 2002. június 30-án úgy döntött, hogy megzsarolja a KarstadtQuelle és a Metro áruházat. Úgy vélte, hogy élete legjobb döntését hozta meg.
Hét hónappal később cédulákat rakosgat maga előtt az esseni büntetés-végrehajtó intézet látogatóhelyiségében. E cédulák révén rajzolódik ki egy kudarc, egy átalakulás története. Egy olyan befektető története, aki a tőzsdén elszenvedett kudarcokat akarta a zsarolással megbosszulni.
Az egyik cédulán négy összeg és négy dátum szerepel: százharmincezer márka 1997. január 1-én; kétszáztizenhétezer márka 1998. december 1-jén; háromszázhatvankétezer márka 1999. július 11-én; ötszázezer márka 2000. március 1-jén — mindezek egy tőzsdei pályafutás mérföldkövei. Amikor a tőzsdei árfolyamok látszólag feltartóztathatatlanul felfelé kúsztak, G.-nek olyan cégek részvényei voltak a birtokában, amelyekről azt sem tudta, mit állítanak elő. Szentül hitt abban, hogy a részvényeknél nincs jobb pénzbefektetés. Rövid idő alatt félmillió márkára tett szert a tőzsdén, ám gyorsan el is úszott az egész.
G. huszonhárom éven át dolgozott korrektorként napilapoknál, először a berlini Tagesspiegel, később a Kölner Stadt-Anzeiger című lapnál. A kereskedelmi ügyintéző feleségével gyakran beszélgetett arról, hogy művészéletet kellene élni. A nő egyszer csak felfedezte a festészet iránti elhivatottságát, míg G. már egyetemista korától az írói pályáról ábrándozott. A Berlini Egyetemen újságírást tanult, s magiszteri disszertációjának címe Jelentés és jelentéshordozók Ernst Cassirernél volt. Az 1980-as években krimit írt az orosz bevándorlókról, ám a művet az összes kiadó elutasította. G.-nek mindmáig egyetlen könyve sem jelent meg.
Az idők folyamán megtakarítottak bizonyos összeget, s mivel G. értett a részvényekhez, úgy határoztak, hogy a tőzsdén szaporítják a pénzüket. Ez volt az az időszak, amikor a részvények árfolyamai napról napra feljebb kúsztak, s a befektetőket tájékoztató lapok olyanokról adtak hírt, akik milliomossá váltak a részvények jóvoltából. G. pénzzé tette az életbiztosítását, s a részvényletétjeire is kölcsönt vett fel. Az ilyesmi olyan kockázatos, hogy a bankok is óva intették tőle. A feleségének semmit sem mondott erről. Minthogy eleinte 30%-os hozamot ért el a befektetéseivel, a feleség bízott a férjében. Napközben tájképeket és városi látképeket festegetett, míg a férj a pénzügyeket intézte. Az asszonyt nem érdekelte különösebben a pénz, csak az számított neki, hogy mindig legyen elegendő belőle.
Kezdetben annyira remekül ment minden, hogy G. felmondott a munkahelyén. A pénzét ugyanis sikerült megnégyszereznie. Hamarosan azonban kipukkadt a buborék, a tőzsdén véget ért a fellendülés. G. élete ekkor kizökkent a kerékvágásból, az elkövetkező hónapokban a remény és a kétségbeesés között hánykolódott. Minél nagyobb visszaesés mutatkozott a tőzsdén, annál kockázatosabbá vált a stratégiája. G. évente egyszer szokta felesége elé tárni a pénzügyi mérleget. A 2000-ben elszenvedett veszteséget még sikerült eltussolnia, ám a 2001-beli mínusszal már nem lehetett megtenni ezt. „A kövér esztendők után soványak következtek be”, közölte az asszonnyal, de ez is hazugság volt. Azért beszélt ilyen képletesen, mert nem akarta kiábrándítani őt. G. maradék vagyona még hetvenezer eurót tett ki 2002 elején, de júniusra ezt is elnyelte a tőzsde, így az összes megtakarítása, az életbiztosítása és a nyugdíj-előtakarékossága mind veszendőbe ment.
A katasztrófát tetézte, hogy az egészről mit sem tudó felesége nagyobb műterembe költözött, amelynek bérleti díja többe került, mint a régié, s ezt már nem engedte meg az anyagi helyzetük. G. mégsem akarta, hogy az asszony visszatérjen a régi műterembe. „A feleségem számára én voltam a szikla a viharban” — mondta.
G. nem véletlenül tért a bűnözés útjára, hanem tervszerűen bocsátkozott le az alvilágba. Hosszas mérlegelés után 2002. június 30-án érlelődött meg benne az elhatározás, hogy vissza akarja szerezni a pénzét.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969