2013. I-VI
 

Az európai nyugdíjválságról

Az Olasz Nemzeti Bank és a munkáltatók szövetsége (Confindustria) joggal állítja, hogy Berlusconi csomagterve korántsem megy elég messzire. A három legfőbb olasz szakszervezet, a CGIL az UIL és a CISL nézete szerint viszont túlságosan messzire megy. E szakszervezetek harcias válasszal, sztrájkkal fenyegetőznek.
Ha a csomagterv túléli a várható munkabeszüntetéseket, akkor legalább eredményez néhány lépést a helyes irányban. Azt javasolja például, hogy a kötelező nyugdíjkorhatárt 2008-tól hatvan évről hatvanöt évre emeljék fel, a teljes állami nyugdíjra való jogosultság megszerzéséhez szükséges évek száma pedig harmincötről negyvenre növekedjen. Ugyancsak előirányozza az öregségi nyugdíjak eltörlését, ami lehetővé teszi az olaszok számára, hogy ötvenhét éves korukban nyugdíjaztassák magukat, ha már ledolgoztak harmincöt évet.
Az állami nyugdíjak megnyirbálására irányuló kísérletek Európa-szerte kiváltották a dolgozók haragját. Franciaországban 2003. június 3-án gyakorlatilag megállt az élet az országos sztrájk miatt, amellyel a dolgozók a nyugdíjrendszernek a kormány által javasolt módosításai ellen tiltakoztak. Az osztrákok ugyanezen a napon szintén a nyugdíjreform ellen tiltakozva bénították meg országukat. Ausztria általában a tőke és a munka meghitt egyetértésének modelljével szolgál, most mégis több mint egymillió ember vonult az utcákra, hogy tüntessen a nyugdíjakkal kapcsolatos sérelmek miatt.
A politikai vezetők Franciaországban és Olaszországban sorozatosan meghátráltak, amikor a nyugdíjreformok miatt kirobbant sztrájkok országuk megbénításával fenyegettek. Alain Juppé francia kormányfő 1995-ben bele is bukott egy reformpróbálkozásba. Az osztrák, a német és a spanyol politikai vezetők jórészt azzal kerülték el a sztrájkokat, hogy nem vállalkoztak érdemi reformkísérletekre, hanem az alapokat nem érintő bátortalan intézkedésekkel úszták meg az elmúlt időszakot.
Az idei év viszont másként alakult. Jean-Pierre Raffarin francia államfő pátosszal telített hangon jelentette ki, hogy a nyugdíjkérdésen múlik „a köztársaság fennmaradása”, keresztülvitte a népszerűtlen reformokat, és sikerült nyeregben maradnia. Ugyanígy tett osztrák kollégája, Wolfgang Schüssel kancellár is. Gerhard Schröder német kancellár még nem tett annyira radikális lépéseket, mint a két szomszédos ország kormányfője, de lehetséges, hogy rövidesen hasonló intézkedésekre kényszerül. Egy tanácsadó testület augusztus 29-én azt indítványozta, hogy a kancellár az elkövetkező években fokozatosan csökkentse a nyugdíjakat reálértékben 10%-kal, a nyugdíjkorhatárt pedig emelje fel több lépésben hatvanöt évről hatvanhét évre.
Az állami kézben levő európai nyugdíjrendszerek többsége közvetlen finanszírozáson nyugszik. Ez annyit tesz, hogy nincs valamiféle nagy tál, amelyből merítve eleget lehet majd tenni a jövőben felmerülő kötelezettségeknek. A nyugdíjasok járandóságát a dolgozók finanszírozzák (a béreikre kivetett járulék révén). Az állami nyugdíjak Olaszországban és Ausztriában a bruttó hazai termék (GDP) 25%-át emésztik fel évről évre, míg Franciaországban és Németországban 12% körül mozog e hányad. A német Commerzbank szerint a kormányok összes fedezetlen nyugdíjfolyósítási kötelezettsége 2040-ben már a háromszorosát fogja kitenni az adott ország GDP-jének, ha időközben semmit sem tesznek. E bank illetékesei úgy vélik, hogy az állami nyugdíjak többségének alapját adó közvetlen finanszírozású rendszer kezelői börtönben végeznék, ha magánvállalkozásokat irányítanának.
Az állami nyugdíjakkal kapcsolatos helyzet nem olyan rossz Nagy-Britanniában, Hollandiában, a skandináv országokban és Svájcban, ahol a nyugdíjterhek jó része az első tartóoszlopról (vagyis az állam válláról) a második tartóoszlopra (a munkáltatók vállára), sőt, a harmadik tartóoszlopra (vagyis az egyes leendő nyugdíjasok vállára) került. A kormány Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban a GDP-nek csupán az 5–6%-át költi nyugdíjakra évente.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969