2013. I-VI
 

Az érzelmek Damasio-féle elméletéről

— Professzor úr, mit érez e háborúban megsérült kisgyermek fényképe láttán?
— Elborzadok tőle. Egyfajta általános jellegű szorongás lesz úrrá rajtam, valószínűleg azért, mert átérzem e gyermek szenvedéseit.
— Érzelmi visszhang keletkezett önben?
— Így is nevezhetnénk. Számunkra, emberek számára döntő, hogy képesek vagyunk a részvétre. Nemcsak a saját érzéseinket érezhetjük át, hanem másokét is, mintegy szimulálva mások érzelmeit.
— Mit jelent, hogy szimulálva?
— Azt, hogy az ember elképzeli, milyen lenne, ha e kisgyermek bőrében lenne.
— Azt a fájdalmat azonban mégsem érzi, amit a fényképen látható gyermek?
— Természetesen nem, de egy töredékét azért igen. Az érzelem a legkülönbözőbb intenzitású lehet. Szélsőséges esetben az egész testet eláraszthatja. Tegyük fel, hogy ebben a pillanatban beront valaki, s hírt ad egy hozzánk közelálló személy balesetéről. Ilyenkor az embere velejéig hatolhat a sokk. Az ilyen testi reakción — vagy ahogyan én nevezem: testi hurkon — keresztül igen erős érzelem közvetítődik. Amikor az agy utánozza a testi reakciót, azt kvázitesti huroknak nevezem.
— A test minden esetben döntő szerepet játszik?
— Igen, már az érzelem átérzése előtt is egy sor reakciót mutat.
— Milyeneket?
— Az izomzat megfeszül, a légzés szaporábbá válik, a szívverés meggyorsul, hormonok jutnak a vérbe, s így tovább. Az agy különböző szintjein térképszerűen és többdimenziósan leképződik ez. E „térképek” némelyike a vegyi változásokat, mások a vérkeringést, megint mások az izomzat és a csontváz állapotát tükrözik, s e „térképek”-nek az összekapcsolásából áll elő az az érzés, amelyet érzünk.
— Ezek szerint az érzelem azért támad, mert az agy megfigyeli a testet?
— Pontosan. Az agy úgy kémleli szakadatlanul a testet, mint a figyelmes néző a színpadot, s az agyat állandóan bombázzák a testből érkező jelzések. Mindegy, hogy a test önállóan mutatja-e be a maga érzelmi színházát, vagy csupán az agyban virtuálisan játszódik le a színielőadás: az érzelem mindig testi változásokon alapszik. Érzéseink evolúciós értelme elsősorban az, hogy úrrá legyünk a testünkben zajló életen.
— Mit kell érteni ezen?
— Nos, az emóciók elősegítik, hogy egy állat veszélyes helyzetben habozás nélkül meghozza a legjobb döntést. Az emóciók menekülésre, mozdulatlanná dermedésre vagy agresszív magatartásra bírják. Az emóciók tehát nem minősülnek luxusnak, hanem komplex segédeszközei a létért folyó küzdelemnek. Ha én mókusfiú lennék, s a kert másik végében megpillantanék egy elragadó mókusleányt, akkor máris mellette teremnék. Nem azért, mert a „mókuseszem” azt diktálná, hogy „ő az igazi”, hanem mert az érzéseim erre késztetnének.
— De miből tudja az ember, hogy éppen félelmet, haragot vagy örömet érez?
— A válasz megértéséhez különbséget kell tenni az emóciók és az érzelmek között.
— A kettő nem ugyanaz?
— A köznapi szóhasználatban talán igen, mert a nyelv nem tesz különbséget két olyan jelenség között, amelyek igen ritkán bukkannak fel egymástól elkülönülve. Az emóciók azok a testi változások, amelyekről az imént beszéltünk. Mások számára — részben legalábbis — láthatók, s ennyiben nyilvánosak, hiszen reszketni szoktunk, elpirulunk és elsápadunk.
— És mi az érzelem?
— Az érzelem finomabb, csak követi az emóciót, nevezetesen akkor, amikor az agyunk elemzi, hogy mi változott a testben. Az érzelem ezek szerint benső, teljesen magánjellegű folyamat. Egy ember érzelmeiről csupán akkor tudhatok meg valamit, ha felvilágosít róluk.
— Akkor az érzelmek jórészt kikerülnek a neurobiológus vizsgálódásainak köréből.
— Korántsem. Jelenleg már úgy is meg tudjuk közelíteni az érzelmeket, hogy megpróbáljuk a kísérleti személy által elmondottakat összevetni az illető agyában lezajló élettani változásokkal.
— A Varázsfuvola című operában azt énekli Tamino, amikor megpillantja Pamina képét, hogy úgy érzi, mintha tűz égetné belül, s ez az érzés a szerelem. Önnek bizonyára úgy tetszik, hogy Mozart az ön érzelemelméletét zenésítette meg: a látási inger szívdobogást vált ki, azaz egy emóciót, s amint a szív jelzéseket küld Tamino agyába, ezeknek hatására úgy érzi, hogy a szíve lángra gyúlt. Az agy ezután elkezdi elemezni ezt az érzést, s úgy értelmezi, mint a „szerelem” érzését. Igazam van?


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969